Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
árendáit és malmok várható bevételeit is feltüntette. Pentz a számított jövedelmeket településenként összeadta és ezt az összeget az eladási ár 6; 5 és 4 %-ának tekintve, háromféleképpen számította ki az értéküket. A puszták várható bevételeit nem részletezte, hiszen az újratelepítésükre még nem került sor. Összértéküket 6; 5 és 4 %-os alapon csupán megsaccolta. A kiszámított és becsült tőkeértékeket a Jász, a Nagy- és a Kiskun Kerületet, továbbá az egykor a két kun kerülethez tartozott helységeket és pusztákat csoportosítva, táblázatba foglalta, majd a nádori cenzus adatait külön feltüntetve, a három kerület és az egyéb részek tőkeértékét összeadta. így 6 %-os alapon 705512; 5 %-os alapon 846613; 4 %-os alapon 1058267 forintot tett ki a Jászkunság kiszámított összértéke. Egyes részadatok a számok elírása és kisebb számítási hibák miatt pontadanok. Ezek a tévedések az adatok felvételekor, vagy azok letisztázásakor, a felmérés végleges összeállításakor, esetleg a másolást végző személy figyelmetlensége miatt következhettek be. A kisebb hibák a végső összegzésben is pontadanságokat okoztak. Ám a budai kamarai adminisztráció könyvelői hivatala 1700. március 13-án Pentz beterjesztett munkáját „...a szokásos becslési szabályoknak és a jelenlegi tőkeérték számításoknak megfelelőnek tartotta” és minden különösebb észrevétel nélkül hitelesítette. A latin kifejezésekkel és részletekkel kevert, most közreadott fordítás az adózási adatokon kívül a Jászkunság legteljesebben fennmaradt régi földrajzi ismertetését tartalmazza. Pentz és segítői a települések és puszták leírásakor meghatározták, hogy a szomszédos helységek határai tőlük mekkora távolságban és milyen irányban húzódnak. A lóháton, illetve kocsin utazással mért távolságok sokszor pontatlanok és a földrajzi elhelyezkedés megállapításával kapcsolatosan is számos nagyobb tévedést fedezhetünk fel. A rossz helyismeret, a hibás tájolás és a megkérdezettek által adott téves információk egyaránt félrevezethették Pentz-cet. Az egyes helységek leírásakor a német nyelvhasználatban szembetűnő különbségek mutatkoznak. Ebből arra következtethetünk, hogy nemcsak maga a kamarai prefektus, vagy Sőtér alispán, hanem egy több tagból álló csoport végezhette a felmérést, amelyet Pentz inkább csak felügyelt és irányított. Igencsak kétséges, hogy a tél beállta előtt néhány hét leforgása alatt a hatalmas területet, a 190 ezer kh-as Jászságot, a 210 ezer kh-as Nagykunságot és a 490 ezer kh-as Kiskunságot személyesen be tudta volna járni. Megbízottjai nem azonos felkészültséggel és buzgalommal végezhették munkájukat, s ez bizony a különböző településekre, pusztákra vonatkozó leírások eltérő színvonalában is tükröződik. Egyes helységeknél „Javítások” címszó alatt a kamarai prefektus a bevétel növelésére szolgáló javaslatokat tett, és elsősorban malmok, serházak felállítását szorgalmazta. Az összeírás utolsó, értékbecslési részében Pentz a jövedelmek fokozására vonatkozó javaslatait megismételte, amivel a Jászkunság eladhatóságát kívánta megkönnyíteni és a kiszemelt vevő, a Német Lovagrend számára a koronabirtokot vonzóbbá tenni. A kamara a jászkunok kollektív kiváltságjogait nem ismerte el. Pentz az egyes települések leírásakor gyakran említette, hogy a lakosok a közös kiváltságlevélre hivatkoznak, de azt nem tudják felmutatni, az összeírásban telkes 23
