Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)

Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról

gazdák (sessionales, Würthe), vagyis jobbágyok, és zsellérek (angesessene inquilini, Inwohner) szerepelnek, akik adófizetéssel és robotszolgálattal tartoztak. A téli robotot, a széna- és fafuvarozást többnyire pénzbeli adózással váltották meg. A kamara a jászkunokat jobbágyoknak tekintette, akik nem a földesúrnak, hanem a királynak adóztak.34 A nádori cenzus rendszeres fizetése a Kerület elidegenítését nem akadályozhatta meg. Pentz a felmérés célját a végigjárt helységekben a lakosság előtt titokban tartotta. Mégis sokan sejtették, hogy jobbágyi sorba süllyesztésüket és terheik megnövelését szolgálja majd az összeírás. Ezért feltételezhetően számos gazda és zsellér - különösen a pusztákon élők — elrejtőztek és nem szolgáltattak adatokat, vagy a valóságosnál kisebb vagyont vallottak be.

A Német Lovagrend a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban jelentős érdemeket szerzett. Részt vett Buda visszafoglalásában és a török háborúkat lezáró zentai csatában is. A Rend nagymestere a XVII-XVIII. század fordulóján Ferenc Lajos, I. Lipót király sógora, Eleonóra császárné öccse volt. Kézenfekvőnek kínálkozott a kiváló harci értékkel bíró lovagok letelepítése és megjutalmazásuk egy nagy jövedelmet biztosító területtel. 1702-ben a Jászkunság királyi jóváhagyással a Német Lovagrend zálogbirtokává, lakói pedig taxás jobbágyokká váltak. Egy évvel később, 1703 márciusában Heinrich Kageneck báró, a Lovagrend frankfurti komturja végigjárta a Jászkun Kerület városait és falvait, hogy új gazdasági összeírást készítsen elő. Bár erre a Rákóczi-szabadságharc miatt már nem került sor, a látogatásról részletes jelentést állított össze, amely a Német Lovagrend bécsi levéltárában megtalálható.35 1714-ben, amikor a Lovagrend ténylegesen is birtokába vehette a Jászkunságot, báró Kyau landkomtur tartott szemlét a vidéken és az erről tett jelentése ugyancsak a rend levéltárába került.36

Az előforduló pontatlanságok ellenére a Pentz-féle összeírás a korszak hasonló jellegű forrásaihoz képest rendkívül alapos felmérésnek számít. Bizonyára jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Jászkunságot alig három évvel később a kamara könnyűszerrel eladhatta a Német Lovagrendnek, mivel a koronabirtok iránt érdeklődőknek a vidék népességéről, gazdasági erejéről és a bevételek fokozásának lehetőségéről megbízható tájékoztatást adott. Évszázadok elmúlásával pedig kiemelkedően értékes levéltári forrássá vált, hiszen a török utáni újrakezdés vérzivataros és még nem egészen konszolidálódott viszonyai időszakában keletkezett. Akkor, amikor a helyi igazgatás újjászervezése, s ezzel együtt az írásbeli ügyintézés a települések többségében éppen, hogy csak megkezdődött.

34 KISS J. 1979.47.0.

35 Deutsch-Ordens-Zentral-Archiv (továbbiakban DOZA), Wien, Ungarn Abteilung. U. 156/1. — A leírást Illéssy János, az Országos Levéltár egykori munkatársa kivonatosan közölte: Kageneck útinaplója a Jászkunságról 1703-ban. In: Nagy-Kunság 1902. augusztus 3. 1-2. o., augusztus 10. 1-3. o.

36 DOZA, 155/3. — A német nyelvű anyag fordítása megjelent: CSEH Géza: Kyau lovagrendi landkomtur 1714. évi jelentése a Jászkunságról. In: Zounuk A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 19. Szerk.: Zádorné Zsoldos Mária, Szolnok, 2004. 263-279. o.

24