Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
Nemcsak szakmai körökben, hanem a helytörténet iránt érdeklődő laikusok előtt is általánosan ismert, hogy a Német Lovagrend 1702-ben mintegy fél millió rajnai forintért megszerezte és 1731-ig a birtokában tartotta a Jászkunságot. Az I. Lipót császár és magyar király által aláírt adásvételi szerződést egy rendkívül alapos és részletes felmérés előzte meg, amit a készítőjéről Pentz összeírásnak neveznek. A Jászkunság népességének és javainak ez volt az első átfogó számbavétele, melynek eredeti példányát a Magyar Nemzeti Levéltár Urbaria et Conscriptiones című kamarai gyűjteményében őrzik.1 Az 1699-ben elvégzett munkálatok célja a terület gazdasági erejének felmérése volt és az új szerzeménynek tekintett kincstári koronabirtokot ennek ismeretében kívánták áruba bocsátani. A Kollonich Lipót által vezetett udvari kamara az összeírás alapján kiszámított és becsült összérték szerint tett ajánlatot a Német Lovagrendnek, majd adta el hosszas pénzügyi egyeztetések után. A Jászkun Kerület a korszakban Magyarország legnagyobb, a kun és jász székekből újonnan létrehozott közigazgatási egységének számított. Egykor katonáskodó népessége a XV. századra mindinkább pénzen váltotta meg a hadi szolgálatait. Kötelezettségeik ellenében a jászkunok kiváltságokat élveztek és nem tartoztak földesúri uralom alá. Megillette őket a szabad költözködés joga, maguk választhatták kerületi kapitányaikat, községi és városi vezetőiket, ezzel széleskörű önigazgatási és bíráskodási jogokkal bírtak. A lakosok szabad parasztok voltak, közösségeik rendelkeztek a regale bevételekkel, vagyis a kisebb haszonvételekkel, mint az italmérések, malmok, mészárszékek, piacok, vásárok, nádasok jövedelme, továbbá a halászat és vadászat jogával. A földesuruk maga a magyar király volt, aki ennek a jogának gyakorlásával a nádort bízta meg. A nádort megillette a jászkunok főkapitánya és főbírája cím. O képviselte a jászkunok érdekeit a rendi országgyűléseken. A Jászság, Nagykunság és a Kiskunság települései a Habsburg államnak központi felosztású hadiadót fizettek, részt vettek a hadsereg beszállásolásában, ellátásában és szállításában, míg a nádornak, mint a „Jászkunok Grófjának és Bírájának” nádori cenzussal tartoztak.2 A politikai és társadalmi viszonyok sajátosságai a Hajdú Kerület és Székelyföld autonómiájára hasonlítottak. A Jászkunságban nem voltak földesúri majorságok és tényleges robotszolgálatot teljesítő jobbágyok. Az egri vár 1577-79. évi összeírása szerint a koronának teljesítendő robotot mindenütt pénzzel váltották meg. A parasztgazdaságok terjedelmét szabadfoglalással maguk a gazdák, vagy évente végrehajtott újraosztással a közösség határozta meg az emberi munkaerő és az igaerő szerint. A jászok és a kunok a birtokukat szabadon eladhatták, vagy földet vásárolhattak. A saját földterületen kívül osztásos föld (legelő, kaszáló és szántó), valamint közös használatban lévő közlegelő, kaszáló, erdő, nádas és halászóhely is létezett. Ugyanakkor az állandóságot jelentő telekrendszer, ami a jobbágyportákat jellemezte, nem alakult ki a Jászkunságban. Míg a Nagy- és Kiskunságban a hatal1 Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban MNL) Országos Levéltára E. 156. Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 71. No. 4. 2 MNLJNSZML (Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára) XIV. 7.: Dr. Kiss József kutatói hagyatéka (1730-1988) KISS József: A Német Lovagrend első évtizede Magyarországon (1702-1712). Kézirat. Év nélkül. 2. o. 12
