Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)

Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról

mas parlagon álló földterületek miatt a szabadfoglalásos rendszer volt a meghatározó, a Jászságban a szabadfoglalás háttérbe szorulásával egyre inkább újraosztással a közösség biztosította a szükséges földterületet a gazdáknak.3 A lakosság elsősorban rideg állattartással foglalkozott. A szántóföldi gazdálkodás súlya a Jász Kerületben volt a legnagyobb, de még itt is másodlagos szerepet töltött be a legeltetés mellett. A török hódoltság idején a gyakori háborús pusztítások ellenére megindult a szőlőtermesztés. A szőlőművelés elterjedését talán Eger török kézre kerülése is elősegíthette, mivel addig az 1577-79-es összeírás szerint a jászkun helységek kötelesek voltak az egri vár borát árusítani. Eger eleste után a kincstárnak teljesített szolgálati kötelezettségek is fellazultak és a fennmaradt jászkun települések még nagyobb önállóságot élveztek. Az elpusztult helységek határát marhacsordáik legeltetésére használták, ám az állandó létbizonytalanság egészen a török kiűzéséig fennmaradt.

A most közreadott szöveges ismertetés és összeírás két évvel a felszabadító háborúkat lezáró karlócai békekötés után készült és nemcsak az akkori, hanem a hódoltság idejére vonatkozó adatokat és feljegyzéseket is tartalmazza. A feladat teljesítésével Johann Christoph Franz Pentz egri kamarai prefektust bízták meg, aki 1697-ben indigenatust4 és magyar nemességet kapott I. Lipóttól. Mivel magyarul nem tudott, és megfelelő helyismerettel sem rendelkezett,5 Sőtér Ferenc Pest megyei alispánhoz, a Jászkun Kerület nádori alkapitányához fordult segítségért.6 Sőtér vonakodva, az időt húzva-halasztva megpróbált ugyan a kényszerű felkérésnek ellenállni, hiszen, mint magyar nemes az ősi kiváltságokat semmisnek tekintő bécsi politikával a legkevésbé sem értett egyet, ám végül mégiscsak közreműködött az összeírás végrehajtásában. A jászkunokkal jó viszonyt alakított ki és ahol tudott, igyekezett az érdekükben közbenjárni. 1695-ben az alkapitány két évre szóló adómentességet járt ki a nádornál a krími tatárseregek által tönkretett Nagykunság részére. Most mégis teljesítenie kellett a nádor parancsát, jóllehet pontosan ismerte az összeírás célját és az udvar szándékát a koronabirtok eladására. Javaslatára 1699 őszén járták végig a jászkun településeket és pusztákat, amikor az aratásból és az egyéb munkákból a férfilakosság már hazatért, ugyanis a családfők és az idősebb férfiak a szükséges adatok bevallásához nélkülözhetetienek voltak.7 Sőtér Ferenc ellentmondásos szerepére utal, hogy a kamarai összeírás végrehajtása után azonnal tiltakozott a Jászkunság tervbe vett áruba bocsátása ellen. A jászkun elöljárók kérésére memorandumot intézett az Udvari Kamarához és a Kancelláriához. Tételesen felsorolta a jászkun kiváltságokat és bizonyította, hogy a koronauradalom elidegenítése ellentétes az ország törvényeivel.8

3 KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Budapest, 1979. 28. o.

4 Indigenatus: 1848 előtt magyar nemesség elnyerése külföldi által, illetve ennek adományozása szolgálatai elismeréséül.

5 ILLESY János: A Jász-Kunság eladása a Német Lovagrendnek. In: Századok, 1905. 2426. o.

6 Sőtér Ferencet 1689-ben nevezte ki a nádor a Jászkun Kerület alkapitányának.

7 Uo. 27. o.

8 KISSJ., 1979. 30;50.o.

13