Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
publikálni akartam, de nagy elfoglaltságom miatt az utolsó 40 évben ezt a munkát nyugdíjba vonulásom utánra terveztem. Sajnos, az 1956 őszén Erdélyben készített több száz fénykép a Kiscelli Múzeumban, az irodámban, a forradalom alatt mind elveszett. Mikor az oroszok elfoglalták a múzeumot, feldúlták, összerombolták az asztalomon és íróasztalomon szortírozás alatt lévő képanyagot. Mivel én Erdélyből okt. 16. körül értem vissza, és mivel Margit kikötéseit tiszteletben kellett tartanom, így e levelezésről nagyon kevesen tudnak. Most már eljött az ideje, hogy erről beszéljünk” 6~ írta 1996. okt. 30-án Lóránthné Nagypataky Aliz. Ő már, sajnos, nem élvezhette a nyugdíjas éveit, nem maradt ideje a levelek publikálására sem. Lóránthné Nagypataky Aliztól nem került vissza Magyarországra egyetlen Thorma levél sem. Leírásából sejthető, hogy elsősorban - vagy kizárólag? - a Thormának írott leveleket kaphatta meg a hagyatékból, hiszen Thorma kézzel írta a leveleit és egyetlen levél-másolata nem maradt fönn (csupán egy-két levél-fogalmazványa). Azt természetesnek kell tartanunk, hogy özv. Thormáné Kiss Margitnak lehettek bizonyos, nem részletezett kikötései, elvárásai férje átadott leveleinek a közzététele esetére. A mennyiséget jelölő „több dobozban” megfogalmazás sejtetni engedi, hogy jelentős mennyiség lehet, nemcsak néhány darab. A máig nem publikált levelek mellett hasonlóan fontos lehetne az említett „több száz fénykép”, amelyek az 1956-os forradalom leverését követő szovjet pusztításban semmisültek meg a leírás szerint. A másik lehetséges forrásanyagról csupán közvetett adattal rendelkezünk. Aradi Nóra művészettörténész Réti-könyvében7 több olyan Thorma írta vagy ő kapta levélből idéz, levélre hivatkozik, amelyek nem lelhetők föl egyetlen magyarországi közgyűjteményben sem. Föltételezhető, hogy a szerző használta másolatok az ő írásos hagyatéka részeként egy már nem nyilvános, raktárba zárt, évek óta jobb sorsára váró magánarchívumba kerültek.8 E kötet összeállításakor nélkülöznünk kellett tehát a Lóránthné Nagypataky Aliz őrizetében volt, özv. Thormánétól kapott dokumentumokat és az Aradi Nóra által használt levélmásolatokat. A jelen kötetbe csupán néhány újabb adalékkal szolgáló informatív levél került, közülük a két Fadrusz-levél azért fontos, mivel kiállítási és képvásárlási ügybe, a művészek és a hatalom alkujába (itt Fadruszé Koronghi Lippich Elekkel) engednek bepillantanunk. Kötetünk első levele pedig Nagybánya városának javasolja nyolc festőműhely fölépítését, amelyeket azután a festők 10 évre bérbe vennének (tervező: Kann Gyula fővárosi műépítész). A levél aláírói: illusztris névsor, a nagybányai alapítók (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réti István, Thorma János) és a hozzájuk csatlakozottak: Csók István, Glatz Oszkár és Horthy Béla. A művésztelep és a szabadiskola fontos kérdéseibe világítanak be a többi dokumentumok: a festőiskolái növendékek „kedvezményes meneti igazolványa”, vasúti kedvezménye megszerzéséért, a NSZF 1915. II. félévi elszámolása, a városi főmérnök jelentése a festőtelepi Thorma-műterem padlózatának a szükséges javításáról, ajánlás a NFT „rendes tagjául” Jándi Dávidnak. S mindezeken jól érzékelhető a háborújelenléte, hiszen a NFT törzstagjainak, az „idő előtt” ismét behívott Jakab Zoltánnak 50 korona segélyt adnak. Jelentékeny forrásértékkel bír a NSZF 1915. II. félévi pénzügyi beszámolója, amelyből az iskolaszolga fizetéséről, az állami szubvencióról, a modellkölt- ségekről és a hadisegélyekről is bizonyságot kapunk. Ám művészettörténeti adalék, fontos 6 Szűcs Györgynek megköszönöm, hogy Lóránthné Nagypataky Alizzal váltott leveleit másolatban a rendelkezésemre bocsátotta. 7 Aradi Nóra: Réti István. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1960. 8 Bélái György, az Artchívum tulajdonosa nem tudott még értékelhető információt adni az Aradi-hagyaték őhozzá került részéről, amely föltehetően földolgozatlan és hozzáférhetetlen. 65
