Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
tény, amit Bernáth Aurél rögzített: „Ez időben én kaptam meg az állami ösztöndíjat, ami számomra nem kis meglepetés volt, hisz alig pár hónapja voltam csak az iskola tagja. Az ösztöndíj egy egész évre elvette anyagi gondjaimat. Thorma az udvaron számolta le kezembe a hatszáz koronát”.9 Bernáth Aurél azt már nem jegyezte föl, hogy kötetünk adatai szerint 1915. november 15-én is átvett 100 koronát „buzdítás és segély képpen ’Münz’ ez. tájképéért”. A további levelekből fontos Krizsán János beszámolója Biró Józsefnek a NSZF megszüntetéséről, amelyről magyar és román nyelvű (a román is Thorma autográf) hirdetményt is közlünk. Ugyancsak tanulságos a NFT kolozsvári kiállításának (1930. ápr. 11-25.) elszámolása, amely a művek szállítási, útiköltséget, személyi kiadásokat, a tárlat berendezési költségeit, plakát, meghívó és katalógus kiadási tételeket és az eladott képek listáját egyaránt tartalmazza. Réti Istvánnak Petrovics Elekkel, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójával folytatott levelezéséből az ide beválogatottak abba az önzetlen baráti segítség- nyújtásba kalauzolják az olvasót, amelynek során mindketten próbálták segíteni, sürgetni Thorma Aradi vértanúk képének évekre elhúzódó, kissé körülményes kifizetését. Apró, ám jellemző adalék, hogy Thorma a Szépművészeti Múzeum Könyvtárának ajándékozta a Bastien-Lepage-ról megjelent, általa birtokolt francia nyelvű monográfiát. Thorma János művészetéről, művei létrehozásának, megszületésének a folyamatáról a kötet első felében közölt Aradi vázlatfüzet (1893 január) forrásértékű dokumentum a hozzá kapcsolódó sajtópolémiával együtt. Thorma itt újraközölt írásában beszámol a helyszíni, 1893 januárjában10 Aradon és környékén végzett kutatásairól, a helyszín tanulmányozásáról, szemtanúk kereséséről. A kivégzésnek az Uj Időkben utolsó szemtanúként aposztrofált Herold Alajosnak válaszcikkében elmagyarázza, hogy nem a valóságban látottakat festette, hogy kerülte „a rettenetes brutalitást”, mert kompozíciója kifejezése értelmében „az ő útjok nem a megsemmisülés, de a megdicsőülés felé vezet”. Egy szemléletes példát is említ a megértés könnyítésére, miszerint „többre becsülöm ’Bréda átadását’, mint ’Citadella átadását’. Pedig az első kevésbé valószínű, még a második teljesen bizonyos, hogy úgy történt, mert le van fényképezve”. A kisméretű Aradi vázlatfüzet arról is árulkodik, hogy a nagy kompozícióra való fölkészülés, a festés, a munka elkészítése során mi, hogyan és milyen mértékben foglalkoztatta az alkotóját. Az is egyértelműen kiderül belőle, hogy a vértanúkat milyen ikonográfiái pontosságú, mennyire hiteles arcképekkel jelenítette meg. Ehhez Thorma mindegyikőjükről kis vázlatot, arckép-tanulmányt készített. De nem kutatta végig az akkor föllelhető és rendelkezésre álló arcképeiket, hanem megelégedett azzal, hogy az aradi Szabadság-szobor portrédomborműveit használta elsődleges képi forrásként.11 Hiszen az ő nagy kompozíciójában nem portrékként jelennek meg a szereplők, mert csupán a fölismerhetőség, az azonosíthatóság szintjére volt szüksége. (Az Aradi vázlatfüzet rajzairól részletesebben a Thorma rajzok fejezetben lesz szó.) A fejezet zárásaként közöljük Thorma egyik közeli rokonának, Berki Antalné sz. Bulcsu Etelkának a visszaemlékezését. A Berki Antal és felesége arcképén 1895 körül12 Thorma nagy szeretettel ábrázolta a visszaemlékezőt, akinek az otthonában - elsősorban karácsonyok tájékán - sokat és sokszor időzött a festő. Bulcsu Etelka fontos adatokat közöl Thorma édesanyja apjának, vagyis a festő apai nagyapjának az 1848-as szabadságharc utáni bujdo9 Bernáth Aurél: Utak Pannóniából. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1960. 71. 10 Thorma több napot, akár egy hetet is tölthetett Aradon. 11 Lásd: Szatmári Gizella: Fény és árnyék. Zala György pályája és művészete. Vitrin Művészeti Kiadó, Zalaegerszeg, 2014. 20-24. 12 Kovács-Büki 2015. 26. 66
