Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)

Függelék

kompozíciója e fejlődés első állomása. Radocsay ugyan kitérőnek tartja az impresszionizmus területére, pedig sem eszközeiben, sem elveiben nem felel meg az impresszionizmus követelményeinek. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy például a háttérnek sem formai elemeit, sem színeit nem kutatja, nem elemzi. A háttér sötétsége tudatos: így az emberek napfénytől átitatott színessége jobban érvényesül.

Október l.-ién című képe az újoncok bevonulását ábrázolja. Ezen a képen próbálom Thorma életképeivel kapcsolatos állításaimat bebizonyítani.

1./ Témájával a falusi élet fontos jeleneteit ábrázolja.

2.1 A konfliktust a legkiélezettebb pillanatban ragadja meg, a vonat indulása előtt másodperceket festi.

3. / Alakjai élő, hús-vér parasztok. Csak az apa alakjára mutatok rá, aki maga a megtestesült közöny. Kiállásában van valami az alföldi öreg paraszt filozofikus nyugalmából.

4. / A kocsisok sötét árnyékait felváltja az élénkülő színesség, mely a szabadbani ábrázolás, a plein air látásmód következménye, s nem az öncélú festőiségé, mint ahogyan azt Vásárhelyi Zoltán látta. A színeket összefoglalja egy halvány, finom szürkés tónus.

Az első világháború alatt és után Thorma volt az iskola vezetője. Az első generáció tagjai közül egyedül maradt Nagybányán. Erről a koráról zavaros és ellentmondó vélemények uralkodnak az irodalomban. S nyugodtan lehet azt mondani mind adatok, mind elvi jelentőségének a tekintetében majdnem teljesen hiányos a feldolgozása. Általában 3-4 képét említik. Egyesek szerint „ecsetje többet pihent, mint dolgozott”, mások szerint pedig százával alkotta a képeket. Természetesen mindkét álláspont túlzás. Nagyon nagy hiba az is, hogy az a kevés említés, ami róla történik, nagyrészt nem mentes a soviniszta hangtól.

Ez idejével kapcsolatban 3 fő kérdést kell megnézni:

a. / Thorma művészetét,

b. / pedagógiai munkásságát,

c. / mit jelentett munkássága Nagybányán ebben az időben művészeti és politikai szempontból?

a./ Az első kérdéssel kapcsolatban a következőket tudom megállapítani. 1929-ig felszabadult fő és állandó problémája, a Talpra magyar! alól. Ugyanis a háború végén Debrecenbe küldte a képét, és onnan csak 1929-ben vitte vissza Nagybányára. A tízes évek közepén beállt változás művészetében folytatódik az első világháború után is. Érdeklődése egyre jobban a tájkép felé fordult, a természetábrázolást az emberi társadalommal köti össze oly módon, hogy a tájkép és a figura egyensúlyban van. Ennek legszebb példája az Ibolyaszedők és a Majális. Az ibolyaszedő néninek mozdulatában elvitathatatlanul valami keresett dekorativitás jelenik meg. A napfényes tájban térdelő két női alak mozdulatában valami dekoratív grácia nyilvánul meg, és a háttér világos egét élesen vágja el a sötét, havas hegyvonulat.

1926-ban Itáliában jár, ez első és egyben utolsó itáliai útján művészettörténeti tanulmányokat végez. E tanulmányútnak emlékeit haláláig dédelgeti magában, vissza-visszatér rájuk, és felidézi őket későbben is. Ez időben válnak kedvenc olvasmányaivá az ókori irodalmi alkotások, mitológiai témájú művek. Azt hiszem, hogy utazásaiban és olvasmányaiban kell keresni annak okát, hogy érdeklődése az akt és a mitológiai kompozíciók felé fordul. Ariadnét ábrázoló aktja elrendezésében rokonságot mutat Ferenczy Fekvő nőjével.

Dione és Zeus kompozícióját több változatban készítette el. Mind a 20-as években, mind később is sok portrét fest, ezek Nagybánya társadalmának érdekes illusztrációi. Sok hu61