Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
mórral és szeretettel ábrázolja a falu jellegzetes alakjait, mint pl. a Lakodalmas köszöntő című képén a közismert nagybányai féleszű figurát. Azt hiszem, negyedik korszakát a 20- és 30-as évek találkozásánál kell keresni. Az ég, a levegő, a világítás, a fény problémái érdeklik, elhagyja az alakokat, és figyelme a táj sokféle arca felé fordul. Egy példát tudok bemutatni ilyenfajta képeiből, ez aTavaszi táj. A világháború után új történelmi témához kezd. 1929-ben visszahozatott Talpra magyarját újból felfeszíti, ettől kezdve haláláig állandóan ez a téma foglalkoztatja. Radocsay megállapítja, hogy a két világháború után elveszti politikus állásfoglalását, tiszta szemlélet- módját, éppen ezért az 1919. utáni éveit egységbe foglalva hanyatlásnak tekinti. Én nem osztom teljes egészében ezt a nézetét, mert nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy az ő állásfoglalása a Habsburg elnyomás ellen irányul, s úgynevezett haladó korszakában sem fordult az osztályharc problémái felé. Az ő felfogása mindig tisztán politikai állásfoglalás volt. így természetes, hogy új történelmi képek megfestéséhez nem nyúl. Az a politikai hatalom, ami ellen harcolt, már nem volt ellenfél számára. Különben is ott volt a még befejezetlen, a számára állandóan izgalmas problémája a Talpra magyar!-nak. E probléma nem engedte, hogy újabb nagyigényű alkotásokhoz nyúljon. Felesége szerint ringlispílezett a képen. Egy pontról elindulva ugyanoda ért vissza. Ezzel kapcsolatban rá kell arra is mutatni, hogy a Talpra magyar! problémája mind társadalmi, mind művészi probléma, s a kettő szorosan összefügg. Elszigetelt művészi jelenség, melynek szükségképpen elszigeteltnek kellett lennie a két világháború közt. Ez volt az oka annak is, hogy az 1937-es műcsarnoki bemutatásakor a figyelem nem irányult feléje. b. / Pedagógiai munkássága a két világháború között egészen nagy jelentőségű volt. Külön fejezetet érdemel. Pirk János leveleiből tudom, hogy milyen körültekintően, milyen rendszeresen szervezte meg az oktatás főbb kérdéseit, elegendő modellről gondoskodott, azokat megválogatta. Rendszeresen korrigált, korrektúráját egy-egy találó megjegyzéssel támasztotta alá. Külsőleg elemezte a természet finomságait. Bevéste a karakter szó jelentőségének tudatát tanítványaiba. Kihangsúlyozta a technikai és a rajztudás fontosságát, csakúgy, mint a színek egymáshoz való viszonyának szerepét, mert szerinte ezek nélkül nincs igazi művészet. c. / Leginkább tisztázásra vár az a kérdés, hogy mit jelentett munkássága Nagybányán művészeti és politikai szempontból. Azt hiszem, szerepe mind tanárnak, mind művésznek, és mint a nagybányai iskola vezetőjének rendkívül fontos. E kérdéseket ez esetben még csak felvetem, mert nekem is csak feltevésem, elméleteim vannak, de olyan véleményem, amilyen lényegesen, döntően megközelíti e megoldást, még nem alakult ki. Befejezésül még megemlítem felsorolásszerűen azokat az új adatokat, értesüléseket, amiket eddig sikerült elérnem. 1895-ből kelt, barátjához intézett levele Munkácsyról való nézeteit tartalmazza. 1910-es évekből Ernsthez intézett levelezése az Aradi vértanúk vázlatairól, magának a kompozíciónak két ízben történt megkurtításáról, különböző életképeiről nyújtanak sokrétű felvilágosítást, 1890. XII. 22-én kelt ajánlás, Bruck Miksa, Pállik Béla, Bihari Sándor aláírásával a Képzőművészek Egyesületének tagjául ajánlja, de 1920 és 30 év között kelt, eddig nem közölt levelei pedig e korszakának pontos dokumentumai. Szóbeli értesülések mind fiatal 62
