Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
Fiatalkori művei között arcképeket, grafikai munkásságát és egyetlen vallásos tárgyú képét találjuk meg, melyen az 1897 tavaszán megtett hollandiai útjának eredménye a Remb- randt-hatás érződik. Grafikai munkássága 1896 őszére esik. A nagybányai művészek közösen illusztrálták Kiss Józsefnek, a haladó „Hét” című hetilap szerkesztőjének költeményeit. Thorma 4 illusztrációt készített, melyek közül a legszebb Simon Judit: a kompozíció átgondoltsága, az ábrázolás kifejező ereje látszik a rajzon. Grafikája éppen egyszerű előadása folytán lett művészi értékké. 1896. május 6-án érkezett Nagybányára Réti és Thorma meghívására Hollósy, a növendékeivel. Ezzel az első nyárral kezdődött a nagybányaiak pályafutása. Indulásukkor a nagybányaiak nem voltak egységesek formában és eszmében, de voltak bennük olyan egységek, amelyek alapvetően összekapcsolták őket. Közös volt bennük a természethez való viszony, előadásukban a látottakból fakadó élmény mélysége, az ember és a természet összekapcsolásának a problémája. Thorma 1898-ban ír a nagybányai nevelésről. Arról beszél, hogy a tanítás alapelve a természet megismertetése, s hogy a növendékeket a természet fanatikusává kell tenni. Leszögezi azt a szabályt, amihez később, tanári pályafutása alatt is ragaszkodott, hogy az „oktatás az első vonásnál az élő alak után kezdődjék”. Thorma és társai között tehát megvolt az alapvető egység. Egy nagyon nehéz probléma vetődik fel éppen itt, Thormának a nagybányai művészetbe való beillesztésénél, s éppen művészete második korszakának a tárgyalásánál. Ez a probléma pedig az, hogy a nagybányaiak maguk és később a művészettörténetírás Thormát nem tartja igazi nagybányainak. Miért? Mi ennek az alapja? Thorma és Hollósy a nép hazaszeretetét, mindennapi életének problémáit, az igazi történelmi festészetnek és a szabadságharcnak a problémáit, eseményeit szólaltatták meg. A többi művészek pedig igazi érdeklődéssel csak a természeti kép felé fordultak, az emberi, társadalmi problémákkal való foglalkozást nem tekintették alapvető feladatnak. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a nagybányai első generáció művészeinek alkotásai között nem lennének alapvetően reális, az előző tárgyhoz kapcsolódó alkotások, hanem inkább arra célzok itt, hogy elméletük és gyakorlatuk nem fedte egymást, és éppen ebből a szétszakadásból, elméletük szemszögéből nem értették meg Thorma művészetét. Thorma művészetének második korszaka 1897-től kezdődik, és az 1910-es évek közepéig tart. Művészetének változására nagy hatással volt 1897 tavaszán tett felső-itáliai, francia- országi és hollandiai útja, majd spanyolországi tanulmányai. Erősen hatott rá Rembrandt fény- és árnyék elosztása és Velasquez művészete. Széles és könnyed ecsetkezelés, a kisebb részletek nélküli festés és színlátásban való változás e tanulmányainak eredménye. Tématikájában is újat találunk. Érdeklődéssel fordul a nép mindennapi élete felé. Érdeklődésének központja maga az élő ember, mozgásában, cselekvésében, érzéseiben. Hollósy is ezen az úton haladt, de Thorma előbbre járt, amennyiben a konfliktus legkiélezettebb pillanatát ábrázolja. Thorma, elveiben, gyakorlatában az embert hangsúlyozza, Ferenczyék pedig elméleteikben a természetet. Thorma fejlődésének második korszakában több változat volt: sötét árnyékokkal kezdte, s fokozatosan élénkülve ragyogó, élénk színezésig jutott el. Kocsisok között 1902 című 60
