Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
akarta megfesteni, aki tönkre tette egészségét, elvesztette az életképes gyerekek lehetőségét, és boldogtalanná tette fiatal feleségét. Világosan látszik tehát, hogy a kép célja nem az osztálykülönbségek bemutatása, hanem egy erkölcsi bírálat a züllött életmód felett. A bomló polgári életforma visszásságainak, erkölcsi züllöttségének bemutatására tervezett egy képciklust, melynek főalakja az előbb említett roué lett volna. Ennek a ciklusnak az első darabja volt a „Szenvedők”. A következő képe az Ébredés, mely egy dáridó utáni reggel keserű szájízét, a céltalan mulatós élet reménytelenségét ábrázolja. E képét feldarabolta. Középső részét, a főalakot, Takács még egy magángyűjteményben látta. Minden reményem megvan rá, hogy a festmény legfontosabb részletének jelenlegi hollétét meg fogom tudni. Ezt az életciklust valószínűleg Zola regényeinek, a Székely Bertalan „egy élet története” című ciklusának a hatása alatt tervezte. Azt hiszem, hogy fő indító oka azonban az, hogy Párizsban a nagyvárosi élet felszínes forgatagában rádöbbent a visszásságokra. Fiatalkorának és egyben életének egyik fő műve az Aradi vértanúk, melyet a Millenniumkor állított ki. E művével foglalkozott legtöbbet az irodalom. Részletes elemzése szak- dolgozatomnak lesz feladata. Itt inkább azokat a problémákat kell felvetnem, melyek megoldása még hátra van. Nem térhetek ki azokra a tudatos helyszíni történelmi tanulmányozásokra s arra a 3 éves küzdelemre, amelynek célja az esemény leghitelesebb, leghűbb visszaadása volt. 1./ Mindenek előtt meg kell nézni a festmény keletkezésének okait. Radocsay és Lyka ellenzéki, kuruc szemléletből, a művészi szubjektumból indul ki. De egyik sem nézi meg, hogy miből táplálkozik kuruc szemlélete. A millennium idején a közvélemény két részre szakadt: a kiegyezés-pártiakra és a 48-asokra. A Kossuthot bálványozó, 67 ellen prüszkölő érzelmek különösen a vidéki kisnemesség, középosztály körében domináltak. A magyarság nagy szabadságharcának eszményéhez ragaszkodó Habsburg-ellenes réteghez tartozott Thorma is. Ezt az érzést még jobban elmélyítette Székellyel, Hollósyval való barátsága. 2.1 Meg kell vizsgálni, hogy mit jelentett ez a festmény a millennium korában, abban a korban, amikor a millenniumi kiállítás hemzsegett az álhazafias, színpadias, pátosszal teli, mesterkélt képektől. Mit jelentett ebben a korban a szabadságharc befejező tragikus akkordját hűen, a legalkalmasabb pillanatban megragadva, színpadiasság nélkül, széles gesztusok nélkül, igazi hangulatában, érzésében megfesteni? Ez nem jelentett mást, mint a csillogó millenniummal szembeállítani a nemzeti gyász emlékét, figyelmeztetést jelentett, hogy a király és a magyarság között még sincs minden olyan rendben, mint ahogy azt a vezető körök szeretnék. Hogy Thorma mennyire világosan látta azt, amit a millennium eltakart: bizonyítja két tervbe vett képe, a Vértanúk parafrázisa. Mindkettő az ítélet végrehajtása után ábrázolja a színteret, de egyiken nappali fényben, gyászruhában, levett kalapban tiszteleg a hősök előtt a nemzet színe-java. A másikon pedig, holdvilágnál, ünneplőbe öltözve táncol a millennium közönsége, miközben az árkokban, bokrok alatt vigyorgó, torz pofák figyelik a mulatságot. A kép címe: A Millennium. 3. / Meg kell nézni azt is, hogy az elvi, eszmei háttéren kívül mi tette alkalmassá Thormát e hatalmas méretű kompozíció megalkotására. Mindenek előtt adottságai, melyek a nagy kompozíciók megfestésére predesztinálták, s az az útravaló, amit ő Székelytől magával vitt, és ami őt történelmi festészetünk jó hagyományainak folytatójává teszi. 4. / Az utolsó kérdést, hogy a kép miért nem részesült hivatalos megbecsülésben, azt hiszem, bővebben nem kell fejtegetnem. 59
