Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)

I/1. Thorma János

János kedélyesen beszélte el mindig a pesti farsangolásokat.

Az apja már jóval előbb meghalt, és ő együtt lakott az anyjával. Egyszer csak kezdett betegeskedni az anyja, és az is meghalt. Akkor eladta a házukat, mert ott minden az anyjára emlékeztette.

Nagybányán kifejlődött már a festőiskola, ők Réti Pistával hírnevet szereztek neki. Aztán jött az oláh uralom. Már akkor Halasra csak egyszer jött, és mikor búcsúzott, a szemei megteltek könnyel. Én mondtam, hogy jöjjön Pestre, de ő azt mondta, hogy vissza kell menni a börtönbe, mert nekünk, magyaroknak ott helyt kell állni. Mert ha mi otthagyjuk, ki marad ott, pedig nekünk ott a helyünk. Az oláh lap aztán dicsérte, ott a király is kitüntette, de ő azt nem köszönte meg, így aztán rájöttek az oláhok, hogy kemény magyar, és elmozdították az igazgatói állásából. Az oláh lap azt írta, hogy kígyót melengettek a keblükön.

60 éves korában megnősült. Elvette egy fiatal tanítványát, Kiss Margitot, aki rokona volt, mert Kiss Margit nagyanyja Thorma Emília, Kiss László tanár unokája. Ő mindenként meg akarta toldani az életét hűséges ápolással, de akinek a lelke fáj és vérzik, mint minden jó magyar embernek, aki ott elnyomatásban szenved.

Mert a művész zseni ott szárnyaszegett madár, és hogy jó magyar ember, azt az alkotásai bizonyítják.

• A visszaemlékezés szerzője Berki Antalné született Bulcsu Etelka (1865-1945) Bulcsu Károly és Bulcsu Károlyné (sz. Thorma Katalin) gyermeke

• A nagymama valószínűleg Bulcsu Károlyné sz. Thorma Katalin

• a nővérke: Thorma Eszter

• Vári Szabó István honvéd százados

A gépelt visszaemlékezés alatt piros ceruzával írva: 1940 1 7január. Bulcsu Etelka özv. Berki Antalné

(Mgt.,Bp.)

36