Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 485 Kiskunhalas és környéke viseletéi 1850-1950 Gyarmati Andrea Bevezető A viselettel lehet jellemezni egy kort, egy tájegységet, egy népet, népcsoportot, társadalmi rétegeket, de utalhat életkorra, családi állapotra, vagyoni helyzetre is.1 Mindezek figyelembe vételével szeretném bemutatni Kiskunhalas és környékének öltözködési szokásait, illetve annak változását az 1850-1950 közötti időkben. Korszakhatárnak azért ezt az időtartamot választottam, mert az 1848-as jobbágyfelszabadítással elkezdődött Magyarországon a polgári korszak, mely a második világháborút követő kommunista hatalomátvételig tartott. Ebben az időszakban a parasztság egy része aktívan bekapcsolódott a tőkés árutermelésbe, mely következtében javult az anyagi helyzete. Az életszínvonal emelkedése legszembetűnőbben a lakásviszonyok javulásán, ill. a népviseletben jelentkezett. Az ebből az időszakból származó, elsősorban a Thorma János Múzeumban őrzött viseleti darabok, fényképek és más képi ábrázolások felhasználásával lehet képet alkotni a térség viselettörténeti fejlődéséről. Segítségemre voltak még a témával foglalkozó korábbi publikációk is. Kiskunhalas viselettörténetét Székelyné Körösi Ilonával közösen készítettük el A halasi viselet címmel a Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig című kötetben (2005). Ezen kívül a megyei viseletekről összegző tanulmány jelent meg Romsics Imre: Női viseletek, és Székelyné Körösi Ilona: A férfiak viselete címmel a Tárgyak, jelek, virágok - Tanulmányok Bács-Kiskun megye népművészetéről kötetben (2010). Részletes viselettörténeti leírás két településről készült: Kecelről (Gergely Katalin: Öltözködés, viselet. Megjelent a Kecel története és néprajza kötetben 1984-ben) és Jánoshalmáról (Dr. Karsai Ferenc: A nép viselete és a díszítő varrások. Megjelent a Jánoshalma néprajza könyvben 1987-ben). A többi, általam tárgyalt településről nem jelent meg publikáció, ezért a múzeum viseleti darabjaira és korabeli fényképekre hagyatkoztam. A téma apropóját a 2011. szept. 2-án nyílt Kiskunhalas és környéke viseletéi 1850-1950 című kiállítás adta. A kiállítás célja az volt, hogy a Thorma János Múzeum textilgyűjteményében található eredeti ruhadarabok és a fotótári fényképek segítségével ábrázolni lehessen, hogyan öltöztek elődeink, hogyan változott az itt élők öltözködési szokása. A Kiskunhalas környékének települései közül azoknak a viselettörténeti bemutatására kerül sor, ahonnan a múzeumba kerültek ruhadarabok, illetve fényképek, mivel ezek alapján tudunk képet alkotni ezen települések öltözködéséről. Nehézséget okozott, hogy a ruhaneműk esetében leginkább az ünneplő ruha az, ami megmaradt és a gyűjteménybe került. Ez természetesen érthető, hiszen ezek készültek a jobb anyagokból, ezekre vigyáztak, míg a hétköznapi darabokat elhordták, ill. felhasználták más célokra. A fényképek esetében pedig az első világháborúig a legtöbb fotó műteremben készült, így aki oda elment fényképeszkedni, az a lehető legjobb ruháját vette fel. így a hétköznapi viseletről nem sok fénykép maradt ránk. A háborút követően viszont megjelentek az amatőr fényképészek, akik már nem műteremben, hanem otthon fotózták családtagjaikat, barátaikat, cselédeiket. így ebből a korszakból már pontosabb képünk van arról, hogy milyen ruhát hordtak hétköznap az emberek.
