Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
480 Küllős Imola Irodalom BÁRTH János 2001 Halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai. In: Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a XVIII-XIX. századból. Kiskunhalas, 389-434. BÉKÉS István 1966 A magyar ponyva Pitaval, Budapest CSÖRSZ RUMEN István 2002 Vagy egyképpen, vagy másképpen: Egy XVIII-XIX. századi mulatónóta variációs rendszere. In: Ünnepi kötet Faragó József 80. születésnapjára. Szerk. Deáky Zita, A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 8. Budapest, 134-174. FERRÓ Róza 2000 Családfa a nemes kiséri Péter családról. In: Péter család Kiskunhalason. Szerk. Szakái Aurél, Kiskunhalas KÁLMÁNY Lajos 1882 Szeged népe 2. Temesköz népköltése. Arad KESZEG Vilmos 2004 A lokális ballada: beszédmód és kontextus. In: Az Idő rostájában: Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára, III. Szerk. Andrásfalvy Bertalan, Domokos Mária, Nagy Ilona. Budapest, 295-324. KÜLLŐS Imola 1985 Betyárok könyve. Budapest 2004 A latorköltészet és a betyárfolklór összefüggéseiről, Ethnographia 115,405—433; Uez In: Uő: Közkézen, közszájon, köztudatban: Folklorisztikai tanulmányok, 2012, 351—377. 2012 Kapros János nótája: Egy katona kivégzési búcsúja a XIX. század első harmadából. In: Doromb. Közköltészeti tanulmányok 1. Szerk. Csörsz Rumen István, Budapest NAGY CZIROK László 1965 Betyárélet a Kiskunságon, Budapest NAGY SZEDER István 1935 Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete, Kiskun-Halas ORTUTAY Gyula-KATONA Imre 1970 Magyar népdalok I-II. Budapest Ö. KOVÁCS József- Szakái Aurél (szerk.) 2001 Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a XVIII-XIX. századból. Kiskunhalas P. VAS János 2013 „Hej, betyárok!” Betyárok a népi kultúrában. Budapest RMKT XVIII/14 = Régi magyar költők tára XVIII. század, 14. 2013 Közköltészet 3/A: Történelem és társadalom, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola. Budapest STOLL Béla (összeáll.) 2002 A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája 1542-1840. 2., bőv. kiad., Budapest Jegyzetek * * Készült az OTKA K 104758. sz. pályázata keretében. Köszönetét mondunk Szakái Aurél, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazgatója segítségéért. Ez a szöveg egy korábbi tanulmányom (vö. Doromb. Közköltészeti tanulmányok 2. Szerk. Csörsz Rumen István. Bp, 2013,87-110.) rövidített és átdolgozott változata. 1 A műfajról bővebben: KÖLLÖS Imola 2004, 405-433; uez = UŐ, 2012, 351-377. XVIII. századi közköltési példáit kiadtuk: RMKT XVIII/14., 223-230. sz. 2 STOLL Béla 2002,1217. sz., 36-41. (a továbbiakban: STOLL + tételszám) A gyűjtemény őrzési helye: Kiskunhalas, Thorma János Múzeum 5508. 3 Ugyanezt a három eszközt ábrázolja a halasi asztalos céh 1819-es viaszpecsétjének közepe, csak kevésbé díszesen. A körző tetején korona kereszttel. Ö. KOVÁCS József, SZAKÁL Aurél (szerk.) 2001, 220 (38-39. kép). Az asztalos-lakatos céh 1805-től működött, később a kőműves és ács céh is csatlakozott hozzá. 1819-ben az asztalos-lakatos céh újjáalakul. Uo„ 221. Következésképp kéziratos énekeskönyvet a XIX. század első két évtizedében kezdték összeírni. 4 Kiskunhalasnak szoros kapcsolata volt a debreceni református kollégiummal: onnan is jöttek professzorok, leviták Halasra (pl. Földi János tanított, ill. Csokonai Vitéz Mihály is megfordult itt). A halasi ifjak az anyanyelvű elemi után a közeli Kecskeméten járhattak az ún. latin-iskolába. Halasi asztalosmester volt az 1840-es években pl. Boditsi Imre, akitől a Nagy Czirok László-féle kéziratgyűjteményben több kéziratos, rajzos énekeskönyvet is őriz a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, új nevén: Etnológiai Archívum. 5 A halasi történeti-néprajzi tanulmányokban csak egyetlen Kotsis családnévvel találkoztam: a XVIII. század végén, a XIX. század elején az ún. „alsószállási” tanyákon, Jánosy György úr szállásán többek között Kotsis István feleséges béres lakott. A tanyákon egyébként a gazdák cselédei - gulyások, juhászok, béresek -, esetleg az árendás lakott kint: „a felsőbb hatóságok és a városi elöljáróság elsősorban közbiztonsági okokból tilalmazta a tanyai kinnlakást” - állapítja meg JUHÁSZ Antal in: Ö. KOVÁCS József, SZAKÁL Aurél (szerk.) 2001, 274. 1832 után már enyhült a tilalom (uo., 272). Ennél közelibb nyom a rabló személyét és a korabeli közállapotokat illetően az, amelyet Kiskunhalas gazdaságtörténeti összefoglalásának A betyár világ c. fejezetében olvashatunk: ,Menke Pálnak mivel rablás gyanújába esett, megtiltotta a tanács a lótartást. 1810-ben már oly vakmeröek voltak a rablók, hogy Félegyházán belövöldöztek a kiskunkerületi székház ablakán a bíró és ügyész szobáiba. Statárium hirdettetvén, 1811 -ben Macska István majsai szökött katonát rabláson érvén kivégeztették [...]. 1815-ben Mócár János kiskunkerületi mezei komisszárius és öt hadnagy vezetésével 360 főből álló fegyveres
