Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája’ 481 közerő üldözte a betyárokat, és Bodogláron elfogtak hat betyárt, akik Zsida - Mélykút - Jankovác környékét végigrabolták.” NAGY SZEDER István 1935, 55. 6 Nagy Czirok László 1965, 76. 7 Nagy Czirok és a félegyházi városi Protocullumok is következetesen Sebestyénnek írják a nevét. A hangátvetés a névben már lehet a hírvers folklorizálódásának eredménye, de takarhat egy másik személyt is. 8 Nagy Czirok, 1965, 78. 9 P. Vas János 2013, 128. 10 Az 1817 október elején elkövetett félegyházi kasszarablás ügyében a félegyházi városi Protocullum tanúsága szerint egy Bartsik József nevű fiskális (ügyvéd) működött közre (1. még a 26. jegyzetet). 11 Valószínűleg Kármán Pál (1767—1829) egyháztanács tag, nádori assessor, a Kiskun Kerület kapitánya. (Vö. FERRÓRóza 2000, 103), aki 1820 júliusában részt vett négy „rabló, zsivány dezentor” (katonaszökevény) statáriális elítélésében is. A Nagy Czirok által felidézett történet érdekessége, hogy ezek a katonaszökevények „pusztai majorokról majorokra Zsiványok módjára kószálván, azokon hatalmaskodásokkal vendégeskedni, lovaiknak zabot követelni bátorkodtak”, s végül őket is Kamhal József harkai majorjában fogták el - írja NAGY CZIROK 1965, 187. {Négy desertőr elfogatási!, 179-190.) Tehát azok pusztai tanyák, majorok, melyek kívül estek Halas (vagy bármely más város) közigazgatási határán, alkalmas búvóhelyül szolgáltak a deviáns elemeknek, tolvajoknak, csavargóknak, szökött katonáknak, betyároknak. E korban betyárnak nevezték az állandó munkával nem rendelkező, hol itt-hol ott felbukkanó személyt. 12 Ez a különös hangzású név helyi ragadványnév. A jánoshalmi születésű Bárth János néprajzkutató szerint ezt a ragadványnevet még ma is több család viseli Jánoshalmán (az egykori Jankovácon) és a környező pusztákon, pl. Illancson. O maga is ismert olyan Kudarít, aki hivatalos vezetéknevét (Horvát) nem is használta, csak a ragadványnevét. 13 Vö. Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 188, 18. táblázat. Eszerint 205 szarvasmarha, 41 ló, 1466 juh, 96 hold szántó, 78 rét/kaszás, 2 szőlő/kapás után adózott 155 Ft 52 krajcárt. A Halasi tanácsi jegyzőkönyvekből (Hjkv) tudjuk, hogy 1774. dec. 9. 21/3. „Köttönyi János Kamhal János szenátorhoz állott be szalmázó számadó gulyásnak, azaz a gulyáját teleltette.” Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 140. 14 Kamhal Károlyt a szintén katolikus Benedek András helyett választották meg (16). A városi tanács tagjai, az ún. szenátorok fizetést nem, vagy csak jelképes összeget kaptak, viszont munkájukért mentesültek a közterhek és az adófizetés alól. „Ez a módosabb redemptus gazdák esetében már olyan költségmegtakarítást eredményezett, ami a megtiszteltetés mellett anyagilag is vonzóvá tette az igen sok teherrel járó tisztséget” - írja Bánkiné Molnár Erzsébet, Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 13. 15 Városkert: Postakert, a belvárostól északkeletre fekvő terület. Kezdetben a postamesterek használták, majd a városi kertészet, a XX. század második felében erre a területre épült az ún. KISZ-lakótelep. Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 319. 16 Valószínűleg a városháza előtti, 1728-ban készíttetett kútról van szó, melynek oldalát a homokos talaj miatt „fenyőfából rótták fel”. Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 159. 17 „A halasi földek közé zárt, magánföldesúri birtoklású Harka és Kötöny puszták tulajdonosai és bérlői igyekeztek pusztáikat növelni Halas rovására [...]. 1744-ben Harka határait nyomozták minden irányban [...]. 1747-ben ugyancsak Harka határairól rendeztek nagy tanúvallatást.” BÁRTH János 2001, 392. „1747-ben Harka, Kötöny és Halas hármas határának megállapítását foglalták írásba”- írja Bellon Tibor in: Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 102. 18 Jankovác 1904 óta magyar névvel Jánoshalma nagyközség, majd 1989 óta város Bács-Kiskun megyében, Kiskunhalastól kb. 20 km-re Baja irányába. A XVIII. század legelején elnéptelenedett bunyevác (katolikus rác) községet az 1731-ben betelepült magyarok keltették életre - úja Bárth 2001, 399. 19 Török Károly és Kálmány Lajos dél-alfoldi népköltési gyűjteményeiben. 20 Feltűnő, hogy a hivatalos iratokban sehol nem említik a hírhedt rabló „Benke” előnevét. A verset modernizált helyesírással és központozással adom közre az RMKT XVIII. század közköltészeti köteteinek megfelelően, a családnevek betűhívek. A kiegészítéseket és a javításokat dőlt betűvel jelzem. A *-gal jelölt strófákat Nagy Czirok László is közölte. 21 Lásd a 16. jegyzetet 22 Lásd all. jegyzetet 23 Valószínűleg arról a Szilágyi Gergelyről van szó, aki vagyona alapján az 1815/16-os adóösszeírás szerint a 10 legtöbbet fizető lakos közé tartozott. Lásd: Ö. Kovács József, Szakái Aurél (szerk.) 2001, 188. 24 A kéziratban ez a sorpár nincs megszámozva, így a következő szakaszok sorszáma az eredetiben eggyel kisebb. 25 Az 1787-ből keltezett periratokat Seres István találta meg Gyulán [Sebestyén Mihály és társai bünpere betöréses lopás miatt. Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltár, Békés-Csanád-Csongrád megye II. József-féle törvényszékének iratai, IV. A. 20. b. (1. doboz) Nr. 23:1787.] és bocsátotta rendelkezésemre. Önzetlen segítségét ezúton is köszönöm. 26 A rablás a félegyházi városi Protocullum szerint 1817. október 6-ról 7-ére virradó éjszakán történt. A felfeszegetett ajtókat hajnalban a 2. és 3. bíró több számadóval, köztük Bartsik JózseJfel együtt szemlézte meg. A tanács ettől fogva két fegyveres őrzőt állított a város kasszájának védelmére. 1818. márc. 12-én (Prot.
