Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
Egy halasi rabló, „Hires Benke Kotsis Pál Nótája’ All vényszéke tárgyalta a rablók ügyét, de a kunkapitányság iratai Szolnokon vannak - ha egyáltalán megmaradtak.34 Bár a vers számos eleme, szófordulata első olvasásra is a korabeli zsivány ~ betyár tematikájú ponyvák és a száj hagyományozó népköltészet hatását mutatja, s Nagy Czirok is az első halasi betyárok között emlegeti őket, de gaztetteik felsorolásából kitetszik, hogy sem Benke Kocsis Pált, sem Sebestényt nem tekinthetjük a klasszikus értelemben vett betyárnak. Ők közönséges tolvajok, rablók, zsiványok voltak, hiszen elhíresült tetteik között egyáltalán nem szerepelnek állatélhajtások, „csak” készpénz, ezüst és arany edények, drágaköves ékszerek rablása, amiket befolyásos orgazdáik útján értékesítettek (83-82. és 119-120. sor). Pedig a nagy határú Halas és környéke híres volt marha-, ló- és juhtartásáról. A XVIII-XIX. század fordulóján ez adta gazdasági életének alapját, a XIX. századi valódi betyárok tényleges „megélhetését” pedig a külterjes (extenzív) állattartás biztosította.35 A Nagy Czirok által bemutatott kiskunsági betyárok döntő többsége is kárvallott pásztorokból és szökött katonákból került ki. Az sem vall igazi „betyárvirtusra”, hogy (kis)kőrösi pénzlopásuk alkalmával harmadik, névtelen társukat agyoncsapták. Az „igazi” betyárok csak önvédelemből vagy megtorlásként gyilkoltak.36 Ejtsünk néhány szót arról is, milyen közköltészeti és folklorisztikai nyomokat, hatásokat fedezhetünk fel ebben az anonim „nótában”. Már a címadása is árulkodóan ponyvaízű, feltűnően hasonlít a korabeli, s egy generációval későbbi zsiványokról, rablókról, betyárokról szóló olcsó, néhány lapos kiadványokhoz, amelyekben bujdosóénekek, epikus hírversek, dicsekvő és panaszos, önvallomásos lírai dalok, olykor szerelmi és mulatódalok, börtöndalok és kivégzési búcsúk vegyesen (olykor egyetlen alkotásba belesűrítve) szerepelnek. Csak néhányat sorolok: Az Alföldre menendő Angyal Bandi nótája; Zöld Martzi és a’ szeretője Nótáji; Sallai Pista és ama ’ híres nevezetes Barna Péter nótái; Barna Péter Tsuda Ferkó és Sallai Pistának Kedves nótái; Kapros János és Márkus Samu Debrecenben felakasztott két katonák Életének rövid Le-írása és Nótájok?1 Benke Kocsis Pál nótájában több olyan strófával találkozunk, melyek nyelvi és formuláris előképét, rímpárjait megtaláljuk az 1810 körül kivégzett Barna Péter és Sallai Pista emlékét őrző datálatlan, ugyancsak összetett műfajú, kompilált szövegű ponyvában:38 Benke Kocsis Pál nótája (1818) Barna Péter (ponyvaballada, 1810 körül) 56. Kotsis Pál, Sebes tény de sok bankót lopott, Kamhel József háza abból gazdagadott. 6. „Ki kéne ezt ásni, ki kék innen menni, A Bársony lovamra fel kellene ülni! ” 25 25. A Kamhel háza is most borult bé gyászba, Temérdek sokaság áll az udvarába ’. Szegény Barna Péter de sok lovat lopott, Románná két lyánya abból ruházkodott. Gyulára kék menni, csikókat kék szedni, Barna Péter pajtás, jó volna eladni! A pusztai csárda most borult bé gyászba, Szegény Barna Péter most esett rabságra. A 25. versszakban előforduló háza gyászba rímpárral egyébként az ún. siratóballadákban is gyakran találkozhatunk. Sajnos a hazai folklórgyüjtemények viszonylag kis számban közöltek ilyen műfajú új stílusú balladákat. A nyitóstrófa város-záros rímpárja nemcsak az 1816-ban kivégzett Zöld Marciról szóló ponyvaversben,39 de a XVIII. századi közköltészetben és a népköltészetben is előfordul:
