Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bikfalvy Anna: Változó idők. A Gózon István Művelődési Központról és Kiskunhalas közművelődéséről
Változó idők 449 Zárszó... Mindezek után régi tervem megvalósításán dolgoztam, szerettem volna a magyar nyelv és irodalom szakot is elvégezni. 1988. aug. 15-től a Pirtói Általános Iskolában helyezkedtem el, ahol lehetőséget kaptam a továbbtanulásra: jeles eredménnyel végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola fent említett szakán. A Cimbora Klubot is itt folytattam tehetséges pirtói tanítványaimmal, ők is jelentős sikereket értek el, közülük 4-en adhatták elő saját verseiket a Magyar Televízióban. Büszke voltam rájuk. Szép emlékekkel telve búcsúztam el a kedves kollégáktól és a tanítványoktól, amikor néhány év elteltével lehetőségem nyílt arra, hogy Kiskunhalason az ÁMK-ban taníthassak, ennek a közösségnek voltam tagja egészen az intézmény 2007-es megszűnéséig. A szívem mélyén azonban itt is megmaradtam népművelőnek. Néhány tevékenységem megemlítem ennek bizonyítására. Intézményünk kezdetben zárt láncú tévéstúdióval rendelkezett, Sulividi címen kolléganőmmel, Venczelné Misán Györgyivel rendszeresen szerkesztettünk és rendeztünk változatos témájú műsorokat diákjainknak az ő közreműködésükkel. Ennek megszűnésével a Sulirádió munkáját irányítottam, a „stáb” néhány tagját, műsorvezetőjét jó volt látni néhány év múlva a helyi tévé Pont című műsorában közreműködni. Az intézmény 10 éves születésnapjára ünnepi újságot szerkesztettem tanulóink írásaiból, rajzaiból. Amikor az iskola videokamerával rendelkezett, éveken keresztül én örökítettem meg az iskola rendezvényeit. Versmondásban, mesemondásban, kommunikációs készségben tanulóimat helyi, megyei versenyeken ismerték el, díjazták. Örök élményt jelentett számunkra a Szegeden a három megye részvételével megrendezett többfordulós régiós diák Ki mit tud? Itt színjátszás kategóriában 2. helyezést értünk el. A tapson kívül a közönség szeretetét díjjal is kifejezte, minket tartott a legjobbnak. Ma is emlékszem a csapat örömujjongására. Egy szép álmom valósult meg több kedves kollégám színvonalas segítségével, amikor a téli ünnepkör megismertetésére az egész felső tagozatot megmozgató, népi hagyományokon alapuló, táncos, varázsénekes, mondókás, jövendő mondó rendezvényt tartottunk, amelyet a helyi televízió is felvett. Örömmel töltöttek el tanítványaim kiemelkedő tanulmányi sikerei magyarból a megyei valamint az országos tanulmányi versenyeken, a városi felméréseken, a felvételi vizsgákon, majd a középiskolákban. Példaként most csak Nagy Anikót említem meg. aki az országos helyesírási versenyen - a rendezvény helyszínén megírt dolgozatával - 5. helyezést ért el. Eseményekben és eredményekben gazdag évek után intézményünk megszűnését követően a Garbai Sándor-középiskola könyvtárában s kollégiumában dolgoztam. Könyvtárosként változatos programokat szerveztem, hogy tanulóink otthon érezzék magukat a könyvtárban, találják meg az őket érdeklő könyveket, esetleg a könyvek keltsenek érdeklődést bennük a színes, érdekes világ iránt. A magyartanárok aktív és lelkes közreműködésével a szakiskola 9-10 osztálya számára könyvtárhasználati versenyt hirdettem, csapataik egymással megküzdve váltak helyezetté, győztessé. Ezzel a programmal a Könyvtári Világnap országos rendezvénysorozatába is bekapcsolódtunk. Minden évben vers- és prózaíró versenyt szerveztem, évről évre emelkedett az alkotókedv és a színvonal. A résztvevőkből klub alakult: a tagok a hét bizonyos meghatározott napján összejöttek, hozták müveiket, biztatták, elismerték egymást. A verseken, elbeszéléseken kívül még regény is született. Mindezek következtében megnőtt a verseket olvasók, kölcsönzők száma.
