Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bikfalvy Anna: Változó idők. A Gózon István Művelődési Központról és Kiskunhalas közművelődéséről
450 Bikfalvy Anna Kollégiumi munkámban a diákokat értékhordozónak tekintettem. Tudatosan kerestem bennük azt, amire büszkék lehetnek. Ösztönöztem, bátorítottam őket, hogy amiben tehetségesek, mutassák meg másoknak is, osszák meg velük. Erre a célra honosítottam meg nálunk a „Csillag születik” című műsort, amelyet minden évben megrendeztem. A „koleszos” közönség valóban ösztönző volt, tapssal ismerte el a szavalatokat, énekeket, táncbemutatókat, tréfás jeleneteket, hangszeres játékokat. A közönségdíjat is ők szavazták meg. Volt olyan év, amikor a kollégium minden harmadik tanulója bemutatkozott ezen a színvonalas megmérettetésen. Szerettem ilyen tehetségesnek látni őket, megható ünnepi élményt jelentett számomra. Az „Alkotók versenyét” szintén azért hirdettem meg évente, hogy tanulóink bemutathassák sajátos világukat, értékeiket. Rajzok, festmények, gyöngyfűzéssel készített művek bizonyították szerteágazó érdeklődésüket. Az egyik diák saját maga által szerkesztett géppel fémbe vésett feliratot állított ki. Ebből a rendezvényből nőtt ki a városi, sőt megyei érdeklődésre számot tartó makettkiállításunk. Itt a Fazekas-ikrek alkotásait csodálhattuk meg, amelyeket papírból hoztak létre nagy türelemmel és tökéletességgel: többek közt működő, hiteles tűzoltólaktanyát tűzoltóautókkal, a budapesti buszpályaudvart, buszokkal, és a rendőr-főkapitányág üvegpalotáját. A népi hagyományok ápolásáról itt sem feledkeztem meg, meghívtam Mándity Lászlót és táncosait, hogy farsangi táncházzal teremtsenek hangulatot, keltsenek érdeklődést. Más alkalommal előadássorozatra hívtam meg Venczelné Misán Györgyi grafológust. Rendezvényünkkel nem csak ismeretet nyújtottunk, hanem minden fiatal négyszemközt beszélgethetett előre elkészített írásmintájáról az előadóval, kérdéseket tehetett fel a benne felmerülő problémákkal kapcsolatban. Kezdetben csak a kíváncsiság hajtotta őket, a találkozás után megdöbbentek azon, milyen mélyen vallott róluk írásképük. Szerették ezt a találkozást, elértem kitűzött célom: úgy érezték, itt fontosak, figyelnek rájuk, ez róluk, nekik szólt. 2012. november 17-én mentem nyugdíjba a már időközben Vári Szabó István nevét viselő középiskolából. Ha már nem is mindennapos a kapcsolatom tanítványaimmal, hála az informatikának: értesülök sikereikről, életük fontos eseményeiről. Zárszómban azért írtam mindezekről, hogy alátámasszam: a „népművelés” számomra nem csupán szakma volt, hanem életforma, örömforrás, bárhova kerültem, bármilyen problémával küzdöttem, ez szárnyakat adott, lelkesített, és széppé, hasznossá tette életemet. Források A Gőzön István Művelődési Központ terve az 1987. évre A Gőzön István Művelődési Központ beszámolói az 1986. és az 1987. évről Halasi Műsorkalauz és Halasi Tükör. Thorma János Múzeum gyűjteményéből Martonosi Pál Városi Könyvtás plakát és helytörténeti gyűjteményből
