Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
280 Magyary Ágnes Hagymásit de annak szava meg olyan, mint a régi két garasos, kivált egy idő óta; megmondom miért. Pünkösdkor, a kecskeméti legátióból a mi megmaradt, Kőrösre küldték át, ‘s ezek közül Hagymási is választott egyet, mely Halas felé volt. Ez alkalommal én levelet küldtem, tőle okosabb embernek gondolván; bevitte ő azt apámnak, és ott összebeszélt ördögöt, poklot - többek közt azt is, hogy én eposzt írok (mit csak ő tud itt ‘s Varasdi); mi több úgy állította fel, hogy én azért írom azt, hogy a Tömöri44 által kitüzöttt 5 aranyat elnyerném; a mi jó, hogy eszem ágába se volt, meglátszik onnan, hogy midőn e munkába kaptam, még Arany nem is szólt a felől. Alig hogy eltelt a pünkösd, átjött atyánk Kőrösre, ‘s igaz, hogy nem nyakazott le a verselge- tésért, hanem a munkát mégnézte, ‘s most már én, ha elnyerem azt az átkozott 5 aranyat, micsoda képpel állítsak haza? Beszélt még Hagymási több bolondot, de az egy se érdemli a papírt. Atyánk szólt a te elmeneteledről is, ‘s itt is komoly akaratja volt segíteni; mi több nekem is megígérte, hogy 2 év múlva elmegyek valamerre. Különben eposzomnak már végin vagyok, néhány nap múlva befejezem, ‘s jövő levelemben már irhatok Arany critikája felől; lesz biz az, a munka, 12-14 ív (V ének). A Kisfaludy Társaság évlapját majd Szabó Károlytól kérem el, a thékába kerestem, ‘s mivel már másodszor mondta, hogy menjek hozzá könyvért, most jól rám mordult, ez se lévén meg a thékában, ‘ s azzal fejezte be, hogy ő nem tehet róla, ha nem megyek hozzá (furcsa stílus biz ez). Bico uramnál ketten maradtunk a Farkas Samuval, Balassa egy tanítósága kapcsán, melyért kosztat ‘s qvartélyt kap, itt hagyott bennünket. Bico uramék ugyan mondják, hogy kerítsünk harmadikat, de mi is csak úgy vészük most, mint ők tettek, mikor én kölcsönkértem tölők pénzt (t.i. tekergetjük a nyakunkat nagy közönyösséggel). Érettségi vizsgánk július 25-én lesz, az írásbeli még előbb; ugyan a körmömre égett; mihelyt a munkát bevégzem mingyárt a stúdiumoknak esek. Leveledet, ‘s abba utadról valami tudósítást elvárva, maradok jó szerencsét kívánva szerető testvéred, János 12. Halas, 1856. szeptember 5. Kedves bátyám! Édesatyánk levele helyett tudom váratlanul veszed most az enyimet, ‘s talán kedvetlenül is. Azonban, a menyire lehet, igyekezni fogok, hogy legalább némileg kielégítő helyettese lehessen e levél annak, mely ezúttal elmarad. Ezen szándékom annál könnyebben kivihető, mivel édesatyám elmondta, a mit részéről írnom kell, ‘ s így levelemnek egy része - úgy szólván - az övé ‘s reám az iránt is azon ígérettel hagyta most, hogy jövőre maga fog válaszolni, majd ha te is bajaidból felgyógyulva, már levelet Írsz. Hozzá intézett kérésedet teljesíti, küldvén most az összegnek felét - az az 25 cs. aranyat -; jövőre írandó levelével annak másik felét is venni fogod. A postáni biztoság kedvéért lesz kétfelé szakítva. E mellé küldi intisét: hogy úgy gazdálkodj pénzeddel, hogy Debrecenbe való visszameneteledre elég maradjon: továbbá hogy azon ígéretedet - miszerént jövőre saját erődből fogod magadat fenntartani - beválthasd, mert már most is nehéz volt kiadni azon pénzösszeget, mely egy évre volt számítva ily rövid idő alatt. Az aranyok széle, melyeket most 44 Tomory-aranyak: Tomoray, eredeti nevén Theodorovics Anasztáz Szász Károly távozása után került a matematikai tanszékre, nagy örökséghez jutva aranyat küldött a magyar irodalomban legkiválóbb diák jutalmazására.
