Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
„Mely többet érne egy eposznál” 279 10. 1856. március 29. Kedves Bátyám! Ádám Józsitól küldött leveledet megkaptam, reá most - a mint csak lehet - röviden felelek, mert vendég van a nyakamon. A füzeteket átadtam Ádámnak, majd az kézhez szolgáltatja. Varga uramtól is meg kaptam a tarisznyát, edd meg, mert nem raktad már tele legalább forgácscsal, hogy üres ne volna. Hallom, hogy könyvtámok vagy, az se rossz. Hanem ennél még, jobbat is tudok írni, ha nem hallottad. Édes anyámtól kaptam levelet mostanába, melyben írja, hogy Lugossi úr írt levelet az apámnak, hogy nem szabad megtagadni a költségeket, mert neked jövő szünidő alatt utazni kell. „No meg is ígérte atyátok a 200 pengőt, hogy mehessen, Törökországot akarja nyakába venni, ha lehet Constantinnápolyig” - édesanyánk szavai. Ajánlom magamat útitársnak. A te észrevételeidre pedig a versre nézve ezeket felelem: hogy Simeonra mással, mint Leventével nem lehet lövetni, mert a körülmények igy hozzák magokkal; a párbaj nem is két sereg közt történt, s a magyarok azt nem is tudják. Ármányra nézve pedig, hogy annak mikép áldoznak, azt én se tudom, ‘s a mint ide értem, meg is változtattam e gondolatot. Árpád pedig nem Csörsztől tudja meg az Etelközben történteket, és ezt neked is csak érdekeségből írtam, mert hiszen Csörsznek kell Disztránál lenni Leventével, ‘s így ez nem hozhatja hírül. Hanem egy közönségesebb szittya fogja elmondani, ki az egészben, úgy tűnik fel, mint a ki legtöbbet tudhat a történtekről, mivel a körülményektől fogva mind a besenyőknél mind a magyaroknál egyaránt forgolodhatik. Ennek elbeszéléséből áll tulajdonképp az egész eposz, mivel magam nem ugrálhatok az eposz szabályainál fogva Disztrától Etelközig, mert olvastam egy deák értekezésből, hogy „si cum loco movetur aliquid aut resecatur, non bene sibi constet fabula43”. Az pedig, hogy historikusok nem teszik Etelközre Árpád fiainak halálát, engem mit se zseniroz, sőt inkább az hogy haláláról mit se szólnak, még nekem haszon (no persze Zoltánt nem ölöm meg) különben, ha így volna is még, ennyire behat a poetica licencia. Biz a körösi krónikáról nem sokat tudok, talán csak biceg már a nyilvánosság felé, ha nem szalad is. Abból a könyvtámokságról várok ám humini adatokat, meg a pünkösdi legátióból is. Ezzel maradok Kőrösön szerető testvéred, János 11. Kőrös, 1856., május 23. Kedves Bátyám, Áron! Én is zsörtölődöm, te is zsörtölődhetek én azért, hogy az alkalom elszalasztása miatt - melyre már a levelet is megírtam, de későn - most már második levelet kell írnom, s’ így egy helyett kettőt. Te pedig jobban tudod, hogy miért zsörtölődök mint én; azért azt nem is fejtegetem, inkább rejtegetem. Te írod, hogy Lugossi úr csak erőt ad olykor-olykor a dolgozásra, ha beleunsz; én, nem igen írhatok ilyen örvendetes hírt magamról, nekem ugyan nem beszél ám egy lélek se — kivéve 43 Dominici de Colonia, Arte Rhetorica Libri quinque lectissimis veterum Autorum aetatis aureae, perpetuisque exemplis illustrati, Velence, 1787, 289., ez a mű az 1806-os Ratio Educationis Publicae 91 és 92 § , mint a gimnázium két osztályában kötelező cím szerepel (MÉSZÁROS István, Az 1777-i és 1806-i Ratio Educationis tankönyvei=Magyar Könyvszemle, 96. évf., 1988/4.)
