Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
278 Magyary Ágnes doctomak még mit sem adtam a másodszori gyógyításért. Ezen betegségem alatt elküldtem a pakkot a postára, s csaknem sóbálványnyá váltam, mikor azzal hozza vissza a Fercsi hogy 1 forint 24 krajcár p.p kell érte, annyi pénzem pedig nincs, ‘s szeretném, ellehetnél nélküle. Ezzel második Körösi visszaesésemet haza nem akarom megírni, mert pénzt úgy is aligha kapnék, ‘s akkor mi haszna? Az elsőt már megírtam. Sokat nem írhatok, még csak azt írom meg újságkép, hogy a Tiefeneheler apját megölték, s tőle 20 000 forintot vettek el a betyárok, midőn útból hazafelé ment. Levelet minél hamarébb írj. Maradok szerető testvéred, Sz. J. 9. Kőrös, 1855. december 4. Kedves Bátyám, Áron! Éppen tegnap kapott leveledre válaszolok. A bolgárháború nézve ezeket írhatom: Először is a tervem azóta sokat változott, annyira, hogy már e szerént nem is annyira bolgárháborút, mint Etelközi csatát írok. Még nagyon keveset gondolkodtam róla. Ennek okát majd lásd alább, azonban ami parányit a vázából kifőztem íme: a bolgárháborút csak a végén kezdem Disztra váránál; itt csatákat és mik ide illenek feszegetek, de csak futolagosan; ezután a magyarok haza készülnek, ‘s alig indulnak el, midőn rájok szembejönnek az Etelközből megmenekültek; itt aztán az Etelközi csatát ‘s így az egész eposzt elbeszéli valami vén mágus, vagy hős — a mint tetszik. Ezt azért teszem így, mivel az eposz szabályai szerént nem szabad volna Bolgárhonból Etelközbe ugrándozni. Először megütköztem azon, hogy tán nem is dicsőség ez a magyarokra, azonban midőn olvasom, hogy éjszaka váratlanul náluk sokkal több számú seregtől támadtatnak meg, akkor midőn őnekik nagyobb részök csak öregek és asszonyokból állott, ‘s mégis 22000-et vágnak le az ellenségből, megnyugodtam erre nézve is. A végén dicsőségessé tehetem az új honkeresésre indulás által. Az esemény a bolgárháborúnál is nagyobbszerű. Csak az a bökkenő, hogy a megtámadok vezérének nevét nem tudom. Leventéről a mostani leveledből már eleget tudok, majd azt elteszem valamerre. Debreceni42 Aladárt teszi a megtámadok vezérének, de ezt nem tudom történeti személy-e? Erre nézve írj, még ha lehet Karácson előtt csak egy rövid levelet. Ballada ‘s más egyébb tárgyakat nagyon szeretnék, ‘s különösen ezeken légy rajta, hogy szerezhess minél többet. Az én betegségem még most is tart, ‘s e’miatt tehetek oly keveset. Elhagy a hideg két hétre, de akkor újra visszjő, most utoljára már három hétig elhagyott, ‘s épen három hétre hűségesen megviselt. Haza írtam, aztán pénzt kérni küldtek is egy mogorva levél mellett, melyben így írja atyánk az otthoni állapotot: „Mi itthon vergődünk. Anyád beteges, Terka szintén, Mór egészséges csupán, Lenci is néha rosszul van”. Ennyit tudok hazulról. Öregapánkról egy szót se tudok. Lap újrajár nálunk, szerkesztője egy nagyképü ember, Hagymásit és Szupert már elvadítá magától kritikái által. Én is adtam már egy verset, ‘s kihirdeté rajta való nagy örömét a „szerkesztői nyílt postában”. Karamb basáról írj, ha találsz. Most maradok szerető testvéred, János 42 Debreczeni Márton
