Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
„Mely többet érne egy eposznál” 275 írok már a munkámról is: ebbe haladok egyre, az első ének már megvan, ‘s 2 ívre terjed tartalma röviden ez: egy kis olyan élőbeszéd forma, ez után jön egy kis beszéd a tatárok jöveteléről, Kurhannek Béla királynál létele. Ez beszédével Bélát felindítja, ‘s a király Héderváry nádort a kazárra küldi, az alant felszólítja a nemességet a harcra, de azok nem kelnek fel, ‘s midőn ez nagyon busói, jön Kálmán seregével, és egy rész szól ezekről. Azután ismét visszatérek Héderváryra, amint megy seregével a Kárpátok felé (az eposz törvénye szerent kell bele hozni egy kis csodát is, mint Arany mondja); ‘s egy csillag egy kis kerek felhőbe burkolva éjjel-nappal megy előttük. Végre oda érnek a Kárpátokhoz, ‘s ekkor a csillag is megáll; éjjel lenyugszanak, de Héderváry nem. S éjfélkor a csillag - II. Endre király szellemi képébe - bemegy a nádor sátrába, ‘s megmondja annak, hogy vigyázzon mindég, ‘s a csatában egy tatár óriás vitéztől, ‘s ekkor ismét felszáll kis felhőbe. Hederváry jól felveri seregét, ‘s alighogy ezt tette, a hegyek közül kiront a sok tatár, ‘s rájuk csap; ‘s első rohamával nagy része a tatár seregnek visszanyomják, de Bam kevés hívével nem futott, hanem harcol - ezen kis csatározásnak rövid rajza — és amidőn már Bam is futna, akkor hozza vissza Kajuk a sok tatárt, ekkor következik be a csata - ennek rajza. Héderváry az óriással mindég fut, de ez csúfolódásra fakad, ‘s ezzel a nádort felin- gerli, ‘s összemennek; a nádor egy vágással a fejéről leüti a sisakot (nem tudom volt-e sisakjuk), ekkor ez buzogányt ragad, ‘s amikor a nádorra akarja vágni, a kis csillag villámképibe leszáll; s az óriást agyon üti, a kisfelhőből pedig megered a zápor, a csodának vége szakad, eddig az első ének. A másodikban már másra térek, a harmadikban Tulho grófról lesz egy epizód, de már hoszallom is, majd a mennyire lehet, megkurtítom. Turoczi nincs itt, a többiek pedig mondták, hogy majd írnak levelet, ‘s Gyenizse különösen ígérte. Azt mondták, hogy pénzt küldesz, bizony nagyon jól teszed, hanem szivedre kötöm, hogy jól bepakold, vagy recepisz35 mellet küld, mert könnyen elvész, mint most egy tanulótársamé is, pedig ha ezzel is úgy járunk, mint a tavaival, megeszem a fejemet. Többet már nem írok, nekem ez is untig elég, mert félek fejfájást kapok szokás szerént, pedig most olyan egészséges vagyok, mint a makk; s maradok szerető testvéred, János tisztel Tuba is 6. 1855. február 18. Kedves Bátyám! Ez irtózatos! iszonyatos! és rettenetes! Egy hónap óta várom uramfía a pénzt s a levelet, és egyik se! Azt nem akarom elhitetni magammal, hogy megint elveszett, s most küldök nyakadra egy dorgáló, korholó levelet, amelyet elolvasván ragadj ki engemet a kétség közül. Azt nem tudom, hogy megkaptad-e? Karácsony előtt elküldött levelemet, hogyha nem kaptad, tehát íme tudósítalak, hogy küldöttem, még pedig abba tudósítalak mindenről, a mit elküldött leveledben kérdeztél; megírtam benne, hogy az ős „Hajnal” helyett már „Szünórák” vágynak, melyek azonban már nem sokára megszűnnek a szerkesztők élhetetlensége miatt (a szerkesztő, ha a múlt levelemet nem kaptad: Péter Dénes). Azonban hogy ha betegség vagy más ok miatt legatioba nem mehettél, azokat az irtózatos címeket ne vedd magadra. 35 átvételi elismervény
