Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
„Mely többet érne egy eposznál' 269 Szintén Szilády János leveléből tudjuk, hogy nagy reményeket fűzött ehhez a műhöz, és izgatottan várta Arany bírálatát: „A Hőskölteményt már bevégeztem, ‘s 6 ívre terjed melyet be is adtam az e félévi legutolsó dolgozatok közé; hanem még nem adta ki Arany azt vetvén okul, hogy azokból fog osztályozni. Hanem az öreg úr mosolygó tekintetéről s arról, hogy az órákon gyakran kérdez tőlem egyetmás könyveket, hogy olvastam-e? ítélve: tán szabad reménylenem hogy nem vesződtem híjába.” A kritikai kiadásból ismerhetjük Arany ítéletét, aki így vélekedett Szilády János Tatárfutás című eposzáról: „Mint epos nem üti ugyan meg a mértéket, mert nincs benne egység, nincs összefüggő cselekmény, a történetek nem egymásból, hanem csak egymás után következnek, s az episodok kevéssé függnek egybe az egészszel: de mint verselés, minden esetre jeles, a nyelv benne költői, a képek hasonlatok, sok helyt meglepők, bár néhol túlzottak, a rím többnyire jó s néhol egészen új. Vannak benne eredeti ötletek, s költői fordúlatok, mellyek az önmunkáló elmének kétségtelen jeleit viselik magukon. Korához képest illy compositio szép reményre jogosít fel!”9 Az iskolában Arany mindeközben éppen Zrínyit olvastatja velük. Zrínyit évszázadokon keresztül darabos, élvezhetetlen költőnek tartották. Toldy Ferenc - akinek az irodalomtörténetéből tanítottak a nagykőrösi gimnáziumban - maga volt, aki Zrínyit újra felfedezte, hiszen mindaddig Gyöngyösit vélték a nagyobb és tehetségesebb poétának. Arany János akadémiai székfoglalóját Zrínyi és Tasso címmel tartotta meg.10 Arany János Zrínyiben nem csak az eposzírót, hanem a költőt is nagyra tartotta, így nem meglepő, ha diákjaival a Szigeti veszedelmet olvastatja, amely irodalomtörténeti jelentőségét egyértelműen Arany János kitüntető figyelmének is köszönheti. Szilády János 1855. február 26-án kelt levelében már egy másik készülő hőskölteményről ír, miszerint már azon dolgozik és az első ének kész is van. Csak a következő leveléből (1855. október 25.) derül ki, hogy ezúttal egy honfoglalás előtti korban játszódó történeten dolgozik, és ehhez kér segítséget a testvérétől. Főleg történelmi adatokat szeretne Árontól. Arany János elméleti munkáiban a poétikus önmarcangolás legmélyebb bugyrait járja be, amikor azon tépe- lődik, vajon nem képtelenség-e megírni a hiányzó magyar naiv eposzt, amelynek természetesen Árpádhoz kell kötődnie. Arany kritikusként nagyon fontosnak tartotta a szerkezetet. Ezt főleg az epikus műveken kérte számon, és szomorúan állapítja meg, hogy kompozíció sajnos nemcsak az írtatlan népi epikában, de még az írottban is - Zrínyit kivéve - igencsak hiányzik. A költő a csapongó epikus szerkezetekért az oktatást okolta. Úgy gondolta, a tanulókat szavak és mondatok nyelvtani magyarázatával traktálják, ahelyett, hogy egészben élvezhetnék egy mü esztétikáját, és így a kompozíció iránti fogékonyság is elenyészik.11 Ennek tudatában talán nem túlzás azt feltételeznünk, hogy azok az irodalomelméleti tépelődések, amelyek felmerülnek Szilády Jánosban hőskölteményeinek irogatása közben, azokat maga a költő ültethette el tanítványaiban a magyar órák alatt. Arany János pedagógusként nyilvánvalóan új szempontok szerint és új hangsúlyokat találva tanította a magyar irodalmat a nagykőrösi diákoknak. így aztán Szilády János maga is alaposan végiggondolta készülő műveinek szerkezetét, elvetve korábban jónak tartott ötleteket, és újabb epizódokat emelve be a történetben, annak érdekében, hogy a cselekmény egysége ne sérüljön, és hogy az eposz szabályai érvényre jussanak. 9 Arany János Összes Művei, Hivatali iratok 1. (Nagyszalonta - Nagykőrös - Budapest) 1831-64., 200. 10 1859-ben 11 DÁVIDHÁZY, 1992. 153.