Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
270 Magyary Ágnes Szilády János eposza, amely végül az Etelköz címet kapta, igen jó kritikát kapott Aranytól. „A cselekmény alkotása tervszerű, van benne egység, van benne alapeszme. Mi a kivitelt illeti: az ütközetek leírása sok helyen plasticai hűségű; ha a lélektani motívumok néhol gyengébbek, ezen az iró korát tekintve, csodálkozni nem lehet. Az episodok elég jól füzetnek a főcselekményhez. A nyelv jó, a verselés szinte sok új rímet mutat fel, bár néhol gyengébb assonánzzal is megelégszik. A költői képek közt sok új és meglepő van, melyek az iró erejét mutatják; néhol túlzott vagy erőszakolt képek, hasonlatok is fordúlnak elő, mint ifjú költőknél rendesen. Általában az egészet áradatban lévő folyóhoz hasonlítani, mely nem tiszta ugyan egészen, de erővel tör útat magának - fiúit paullum lutulentus - de ha lehiggad, ha partjai közzé megszáll, szép reménynyel kecsegteti a táj lakóit. Annyit mondhatok, hogy nyomtatásban is olvastunk ennél gyengébb epicai műveket mostanság. Azért a „Tömöri jutalom” felére Ítélem.”12 A bírálatból jól láthatjuk, miképpen köszönnek vissza Szilády János epikai aggodalmai és csengnek egybe a költő elvárásaival. Nem véletlenül irta a kisebbik Szilády fiú kortársa, Tolnai Lajos, a következő sorokat: „....leghíresebb poéta, egy kis zömök, fekete arcú, egyik szemére vak fiú. Ó mindenkit homályba borított. Mert Aranyhoz jártam: közelebbi barátságba lépett velem. Nagy ok volt ez. Bámultam, és mivel Arany nagy jövőt jósolt neki: hát meghajoltam nagysága előtt. írt eposzokat, hexameterben és alexandrinusokban. Emlékszem egy ilyen címűre: Etelköz. Arany rendkívül felmagasztalta.”13 Arany János további müvek megírására buzdítja kedves tanítványát. Az egyik az Omodék címet viseli, a másikról csak annyit tudunk meg az itt közölt levelekből, hogy Szent István utáni korról szólna, és hogy Arany szerint „többet érne egy eposznál.” Ez a fél szemére vak fiú, aki leveliben oly gyakran panaszkodik fejfájásra, és nem győzi óvni egészséges szemét a fáradalmaktól, nagy reményekkel indult neki az életnek, hogy később a vidéki lelkészkedés és az egyházi élet mindennapos küzdelmei felőröljék az erejét. Szilády János levelei Szilády Áronhoz (1853 - 1859) 1. Kőrös, 1853. október 9. Édes Bátyám, Áron! Én is teljesítem tehát ígéretemet, és először is arról tudósítalak, hogy meg kaptam leveledet, melyre most válaszolok. Október elsején szerencsésen átjöttünk Inti férjével Kőrösre, itt legelőször is Ács14 úrhoz mentünk; mikor idejöttem még nem volt helyem, és három nap Ács úmál voltam; harmadnap aztán találtunk helyet, még pedig olyat, melyről én is elmondhatom, hogy jót; kosztom nem oly cziffa ugyan, mint a múlt évbe volt, de legalább elég jó és nem panaszos; szobám eddig magamnak van egy, de majd Koroknai Sándor is eljön, és akkor ketten leszünk; a ház éppen Ács úr szomszédságában van, gazdája Pálfy János szabómester. 12 Arany János Összes Művei, Hivatali iratok 1. (Nagyszalonta - Nagykörös - Budapest) 1831-64, 199. 13 uo., 508-509. 14 Ács Zsigmond, Nagykőrösre 1851 -ben választották meg tanárnak.
