Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bárth János: XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei
XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei 247 Mi tette némely esetekben a bérmálási jegyzékeket és a „korai” bérmálási anyakönyveket a migrációkutatás forrásaivá? Nevezetesen az a rovat, amely a bérmálkozó lakóhelyét, vagy származáshelyét tartalmazta. Ezt a rovatot sokféleképpen nevezték, és a lajstromkészítést végző egyházi személyek különféleképpen értelmezték. A hajdani értelmezéstől függ a lajstrom migrációkutatási használhatósága. A rovattal kapcsolatos korabeli félreértelmezéseket és az ebből következő mai kutatói gondokat őszinte szenvedélyességgel és kimerítő alapossággal taglalta a bácskai Tisza mente régi bérmálási lajstromainak és korai bérmálási anyakönyveinek kutatója, Gyetvai Péter.9 Sajnálatos, hogy a „locus ortus confirmati” rovatot a lajstromkészítő papok, tanítók, jegyzők hanyagságból, felületes hányavetiségből, esetleg lényeglátás hiányából sok esetben nem megfelelően töltötték ki. A „locus ortus confirmati” latin kifejezésben a sokféle jelentésű ortus szó átvitt értelemben származást, eredetet, születést is jelent. A rovat kitalálója annak idején arra volt kíváncsi, hogy a bérmálkozó hol született, hol keresztelték meg, honnan származott abba a faluba, ahol a bérmálkozás idején lakott. (Más kérdés, hogy a származási hely és a születési, keresztelési hely akkor sem mindig esett egybe, de ennek a témának a taglalása most messzire vezetne!) A korai bérmálási jegyzékek készítői sok esetben lakóhely gyanánt értelmezték a rovatot, és akár több százszor beírták egymás alá annak a falunak a nevét, ahol a bér- málkozók laktak. Ennek jószerével semmi értelme sem volt, hiszen a lajstrom elején is ott szerepelt az a falunév, ahonnan a lajstromba felvett személyek mindannyian érkeztek. Szerencsére akadt néhány pap és tanító, aki jól értelmezte a rovat címét, átlátta a rovatbeli adatok jelentőségét, mindehhez kellő pontossággal, kitartással, szorgalommal rendelkezett. Az efféle pap és tanító alaposan kikérdezte a bérmálkozót, és a „locus ortus confirmati” rovatba a bérmálkozó származáshelyét írta be, vagyis azt a helyet rögzítette, ahol a bérmálkozó született, illetve ahonnan a lakóhelyének számító helységbe költözött. Az így kitöltött rovat elérte célját. Megőrizte a főpap által megbérmált személy születési, vagy származási helyét, ami utólagos kétségek támadása esetén (például: valóban katolikusnak keresztelték-e valaha? stb.) fontos támpontot jelentett az egyház számára. Mindennek természetesen olyan helységek esetében volt jelentősége, amelyek újranépesedtek a szélrózsa minden irányából a XVIII. században, illetve ahol az újranépesedés és a bérmálás között kevés idő, például néhány év, egy-két évtized telt el. Kontinuus népességű falvakban, amelyek a kalocsai egyházmegyében jobbára csak a Duna mellékén fordultak elő Szeremléig, valamint a bérmálástól visszaszámítva „régen” népesedett helységekben a származáshely és a lakóhely legtöbbször megegyezett, így az ott lakókat felsoroló bérmálási jegyzék természetesen nem válhat a migrációkutatás forrásává.10 A halasi katolikusok 1778. évi bérmálási jegyzékének kis kutatástörténete és fő sajátosságai 2008 végén a Tanyasors, gazdasors című könyvemhez kutatást végeztem Halason, a katolikus főplébánián. A szegedi eredetű, de halasi földön gyökeret eresztett, Debeákban tanyát épített Rúzsa nemzetség sarjainak életút-állomásait próbáltam feltárni. Nem tudom milyen indíttatásból, de szinte véletlenül kezembe vettem a plébánia legrégibb bérmálási anyakönyvét is, amelyen a következő címet olvastam: Liber Confirmatorum in Cumanicali Oppido Halass, conscriptus 1778. A „korai” évszám, más sürgős feladataim ellenére, fölkeltette a kalocsai érsekség bérmálási dokumentumain „edződött” kutatói érdeklődésemet és „kikapcsolódásképpen” kinyitottam a kötetet. Egy 1778. évi bérmálási jegyzéket találtam az elején, amelynek
