Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Bárth János: XVIII. századi halasi katolikusok származáshelyei
248 Bárth János nyolc oldalán Patria rovatcím alatt származáshelyekre utaló helységneveket láttam. Ismervén a „korai” halasi katolikusok jövevény voltát és küzdelmes megtelepedési körülményeit, azonnal nyilvánvalónak látszott számomra, hogy migrációkutatásra alkalmas népesedéstörténeti forrásra leltem, amely egy jeles magyar agrárváros jórészt tanyákat teremtő, homokot hódító katolikus parasztnépének származáshelyeire vethet fényt. Érdeklődésemet fokozta, hogy a jegyzék a váci egyházmegye hajdani területén keletkezett, vagyis olyan egyházmegyében írták, ahol a bérmálási jegyzékek migrációtörténeti szempontú „kalocsai egyházmegyés” kutatási gyakorlata még nem tűnt föl a népesedéstörténeti irodalomban. A megtalált halasi bérmálási jegyzékről Fülöp Ernő akkori plébános szíves engedelmével és aktív közreműködésével fénymásolatot készítettem, amelyet magammal vittem Kecskemétre. Hatévi „pihentetés” után Szakái Aurél biztatására 2014-ben dolgoztam fel. Ezúton köszönöm Fülöp Ernő kanonok, plébános, Szakái Aurél múzeumigazgató, valamint a táblázatos forrás számítógépbe írását végző Laki Rita segítségét. Az 1778. évi halasi bérmálási jegyzék sok elemében hasonlít a kalocsai egyházmegye területéről feltárt és ismertetett jegyzékekkel, ámbár azoktól jelentősen különböző vonásokkal is rendelkezik. Hasonlóságot jelent az a természetes sajátosság, hogy a halasi jegyzék tartalmazza a bérmálkozó keresztnevét, családi nevét, bérmanevét, életkorát, valamint a bérmaszülő keresztnevét és családi nevét. A különbözőség felé mutat a származáshelyek Patria rovatneve, de még inkább területi hovatartozásuk jellege. Az efféle jegyzékekben, ha egyáltalán magyarázni akarták a beírt származáshely fekvését, hollétét, comitatust vagyis vármegyét írtak a településnév után. Itt a comitatust dioecesis, vagyis egyházmegye helyettesíti. Ez különös, mert távoli, felföldi helységek esetében az egyházmegyébe tartozás meghatározása nem jelentett könnyű feladatot sem a bérmálkozó, sem a jegyzéket készítő halasi plébános számára. Ugyancsak különleges vonásnak tekinthető, hogy a jegyzék írója nem elégedett meg a keresztszülő nevének rögzítésével, hanem feltüntette annak származási helyét is a megfelelő egyházmegyével együtt. A nevek és személyek 1778-ban 155 fő halasi lakost, 71 férfit és 84 nőt részesített a bérmálás szentségében Eszterházi Pál váci általános püspöki helynök. A bérmaszülői teendőket 54 személy látta el úgy, hogy egy-egy bérmaszülő több bérmálkozó vállára is rátette a kezét. Mivel az 54 bérmaszülő közül 8 személy maga is bérmálkozott, a 155 bérmálkozó névsorát nem 54, hanem 46 halasi névvel növelhetjük meg. Következésképp megállapíthatjuk, hogy az 1778. évi halasi bérmálási jegyzék 201 halasi katolikus személy nevét tartalmazza származáshelyre utaló bejegyzéssel. Ez a szám megfelelő nagyságú ahhoz, hogy a bérmálási jegyzék alapján következtetések vonhatók le a „korai” halasi katolikusok származási irányaira vonatkozóan. A bérmálkozók és a bérmaszülők nevei általában olvashatók, értelmezhetők. Szennyeződés miatt némi bizonytalanságot hordoz az 1. számú bérmálkozó, Torma Pál vezetéknevének végződése, valamint rendkívülisége, különössége miatt a 12. számú Elebb és a 60-62. számok alatti Nerb családnév.11 1926-ban Nagy Szeder István közölte azoknak a halasi katolikus gazdáknak a nevét, akik 1775-ben „redemptionális jusst” váltottak, vagyis utólag pénzzel hozzájárultak a város redemptiós kiadásaihoz és ezáltal osztott határbeli földekre váltak jogosulttá.12 Alább, a megváltási összeg nagysága szerint csoportosítva újra közreadom a névsort. Kurzív, vagyis dőlt
