Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Szakál Aurél: Szégyenkő Kiskunhalason
Szégyenkő Kiskunhalason 239 1. Szégyenkő Kiskunhalason, 1933. Gönyei Sándor felvétele. Néprajzi Múzeum EA. F69159 „Anno 1754. 7-ma Julii. Márjási János csikós nőtlen személly testi paráznaságból. Ismét Riga György felesége Vörös Panna három személyekkel lett már másodszori rút parázna absolváltattak. Amaz egy, E pedig két hétig való kövön állása után.”15 1760. július 27. „Ifjú Tót Mihályné Hamza Anna Gál György Gulyással és Lantos Jánosné Bognár Istvánnal való Testi Paráznaságokért minek utána 2. egész Hetekig a Kövön állottak volna fel-szabadíttattak.”16 „Anno 1762. 10. Januarii. Ifjú Kalmár János nőtlen-korába Szolgálójokkal véghez vitt testi paráznaságaért egy Heti kövön-való állása után felszabadíttatott.”17 A fent említet öt dátum mindegyike vasárnap volt, bizonyára a vasárnapi istentisztelethez kapcsolódóan. A megszégyenítő büntetésről szóló kiskunhalasi feljegyzésekben a szégyenkőről a következő kifejezések szerepelnek: „felállás”, „kövön állás”, „kövön való állás”, „kőről” elbocsátás. Szilády Áron határozottan leszögezi, hogy a „szégyenkő a templomban állt.”18 Két templomról van szó ugyanazon a helyen. Az 1667-ben épült és 1771-ben lebontott, valamint a helyére 1771-1772-ben emelt református templomról. Az utóbbit bővítették 1814-1823 között klasszicista stílusban a mai formájára.19 Szilády Áron szerint a szégyenkőre ültetés után, „ha abba a bűnbe visszaesett nő ismét paráználkodott más férfival is, akkor már az ítélkezés kurvának minősítette az ilyen személyt, s végrehajtották rajta a kipacalozást. Az pedig abból állott, hogy az ilyen személynek a haját levágták s birka, vagy marhapacalt megmetszették úgy, hogy mint sapkát a fejére húzhassák, s aztán nyers bikacsökkel korbácsolva kellett a nyomomltnak kifutni a városból, s ide többé nem is térhetett vissza; de a nyírott fej miatt máshol sem fogadták be, s ki tudja, hol tengődve vetett véget életének, vagy esetleg űzött emberek, betyárok fogadták védelmükbe. Az ilyen személyt jogosult volt minden tisztességes asszony, ember megvesszőzni is a legcsúfondárosabb szavak
