Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Szakál Aurél: Szégyenkő Kiskunhalason
240 Szakái Aurél kíséretében. A férfi, akivel az ilyen nő paráználkodott, csak szégyenkövet ült, de fejére olvasták, hogy pallós által is elveszíthetnék.”20 II. József 1786-ban eltiltotta a nős és nőtlen paráznák egyházi fenyítését és az egyház által kiszabott más büntetések végrehajtását. Csupán az önkéntes penitenciát engedélyezte.21 II. József 1786-os egyházi bíráskodást érintő rendelete után évekkel a bünbánat tartás és megszégyenítés a kiskunhalasi szégyenkövön, vagy a parókián 1792-ben szűnt meg.22 Legalább is eddig írták be a penitenciákat a református anyakönyvbe. Melegh Attila véleménye szerint a penitenciák rendszere nem szűnt meg 1792-ben.23 Szilády Áron szerint a 19. század elejéig élt a szégyenkőre ültetés kegyetlen szokása. A 19. század közepén még számon tartották, hogy „olyan asszony volt (...) aki szégyenkövet is ült”, vagy házassági szándékkal tudakozódáskor a lányra hátrányos kijelentés volt: „az anyja, vagy az öreganyja ült a szégyenkövön.”24 A kiskunhalasi szégyenkövet idővel ellopták, vagy eldugták. Talán az 1814-ben kezdődött nagyszabású templomépítéskor. Az 1874-1876 évi templom tetőjavításkor találtak rá, amikor a megrepedt középharangot újra kellett öntetni, s felvonni. A harang toronyba emelése 1875 márciusra megvalósult. Az emeléshez szükséges csiga számára ásott gödörben leltek a szégyenkőre a templomtorony előtti útban. Akkor tétette mai helyére Szilády Áron.23 A híres lelkész és akadémikus idejében művelődéstörténeti emlékként született újjá a szégyenkő. Szilády Áron véleménye szerint „emlékeztetőnek, hogy olyan idők is voltak az egyház életében, amikor a rajtavesztett bűnöst a szerencsésebbek megcsúfolhatták az egyház égisze alatt, elfeledkezvén Krisztus urunk nagy példaadásáról, amikor az első kő hajítására jogosultságot ítéletében megjelölte. Hadd legyen ez a szégyenkő az egyház számára is figyelmeztetés, hogy az élet minden területén ne akarjon tényező lenni, ha nem tudja az irgalom és a könyörület olaját hinteni az egymást megalázó, egymást tépő emberek sebeire, ha ahhoz nem ért, amire Istentől megbízatása van.”26 Az 1870-es évektől kezdve a halasi református templom déli oldalánál, keletről számolva a harmadik ablak alatt, több mint száz évig hevert a 190 cm hosszú szégyenkő. 1995 körül Baki István kezdeményezésére és szervezésében két műkő tartó került alá és ismertető felirat a templom falára: „Eredetileg a templomban a bejárat mellett volt. Erre a kőre ültették, vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek. Pl. vasárnap munkát végez, lop, házasságtörő, parázna, hazudik, káromkodik, felebarátját sérti, szidalmazza. Ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.” Szónoky Miklós szegedi geológus szives közlése alapján a kiskunhalasi szégyenkő fizikai jellemzőiről és származásáról elmondható, hogy kiváló minőségű bazalt. Pontosabban plagioklász bazalt (alkálimész bazalt) olvinnal és augittal. Az észak-magyarországi vulkáni koszorúból származhat Salgótarján környékéről. Ez a kőzet különlegesség itt az Alföldén, mert vagy e célra rendelték, vagy valahonnan másodlagos felhasználásból származik. Amennyiben e célra készült együtt hozták a malomkövekkel, amelyek teljesen más anyagúak. A kő szállításának valószínűsíthető útja: kifaragva a bányától a Tiszáig tengelyen; azután hajón, bárkán, esetleg tutajon valamelyik alföldi malomkő kirakodó helyig; innen nyáron (szárazságban, tengelyen) vagy télen (fagyban, tengelyen vagy szánkón) jutott el Kiskunhalasig.27 A 18-19. században a halasiak rendszeresen fuvaroztak kősót Szolnokról és Szegedről.28 Ez a gyakorlat megkönnyítette a szégyenkő ide szekerezését. Reformátusok által használt szégyenkő napjainkra a Duna-Tisza közén Bugyi és Kunszentmiklós településeken maradt fenn. A szégyenkő emlékét Átányban is sikerült felkutatni. Nagykőrösön a penitenciára ítéltet fekete székre ültették a templomban. A két folyóközt a
