Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Pánya István: Őrhalmok a Duna-Tisza-közén
Őrhalmok a Duna-Tisza-közén 225 1. Szabadszállás környéke Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár t21, Bedekovich Lőrinc, 1792. határát. Az 1775-ki árvíz a még most is siralmas emlékezetű 1838-ik évi romboló árvizet juttatja eszünkbe. Egyébb károkon kívül hivatalosan tett becsű után jegyeztetett fel a jegyzőkönyvekben, miszerint a községnek 877pozsonyi mérő búza vetése elsepertetett, töltései és hidjai össze romboltattak s a város vizárral annyira körül vétetett, hogy ladikok nélkül se ki se be nem lehetettjárni. Söttfel van jegyezve, hogy ha az éppen akkor életbe léptetett toronyörség a lakosságot harang zugássokkalfel nem ébreszti s ez a vizár haladását töltésekkel meg nem gátolja, az egész város ki van téve a vizár rombolásainak. ”12 A két település a földrajzi viszonyokon kívül méretében is jelentősen eltért. Halas észak-déli irányban -33 km, kelet-nyugati irányban -35 km kiterjedésű. Ezzel szemben Szabadszállás észak-déli irányban -15.5 km, kelet-nyugti irányban pedig Balázspusztával nagyjából 22 km, nélküle pedig kb.12 km kiterjedésű. Szabadszállás jelentős település volt a hódoltság idején. Rövidebb időszakokra lakosai elmenekültek és feltehetőleg lakossága is kicserélődött a 150 év alatt.13 Tőle északra a népes Kun-(korábban Tatár-jszentmiklós, délre és délkeletre pedig a változó lakosságú Fülöpszállás és Izsák feküdt. Nyugatra, a Duna mentén falvak - Tass, Szalkszentmárton, Apostag, Solt - sorakoztak. Északkeletre és keletre néptelen puszták - Aranyegyháza, Adacs, Balázs, Kerekegyháza - területek el. Térjünk vissza az őrhalmokhoz. Szabadszállás határfelügyeletét a város jegyzője eképpen mutatja be: „A ’ határban található helynevekfelsorolása előtt, még egy érdekes tüneményt kell kiemelnünk; mely ha tárgyunkhoz szorosan véve nem tartozik is, megérdemli a ’ megemlítést. — Alább névszerint lesznek elszámlálva a ’ határban található halmok, mellyek szabályosan kerek alakjuk egyenes felmagasodásuk, és a ’ bennök található kézmüvek, emberi csontokból ítélve, minden bizonnyal emberi készítmények, bizonyos rendszert tüntetnek fel. — ugyanis e halmok természeti helyzetük szerint térképre téve, egy mért-földnyí átmérőjű szabályos kört mutatnak a ’ határ közepén fekvő város körül. - Mikor és miczélra készültek ezek arról a ’ községben senkinek még csak sejtelme sincs, az adatokban fölöttébb szegény irattár viszont felvilágosítást
