Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Kunkovács László: Kunbabák és ótörök előzményeik
Kunbabák és ótörök előzményeik 181 emberalaknak is értelmezhetővé tette szobrát az ismeretlen alkotó. Európában, a kunbabák között nem találkoztam ilyen, egyértelműen vidám szobrokkal. A szovjet időkben a török népek identitása is csak leszorításban létezhetett. Ennek elmúltával nyilvánosan és mind nagyobb büszkeséggel éltetik tovább az ősi rítusokat. A hágókon, a szent kőrakásoknál, a szent fáknál és forrásoknál éppúgy áldoznak, mint hajdanán. Kanalas Éva népdalénekes legutóbb arról számolt be, hogy Nyugat-Tuvában járva, éppen tanúja lehetett újjáéledt őskultuszuknak. Egy nagyobb társaság érkezett a fővárosból. Csendben körülvették a szobrot, aztán jelképesen megetették és megitatták. A sztyeppövezet európai szakaszán a szobrok nagyobb hányadát már rég múzeumok vagy más gyűjtemények őrzik. Vannak még különleges „lelőhelyek” - a Moszkva környéki és egyéb hajdani főúri kastélyok kertjei. A görög és a római szobrok másolatait, sőt, a nomádok faragványait is elhelyezni a parkban - divat volt az orosz arisztokraták körében. Sajnos, jelentős a veszteség az utóbbi háromszáz évben. A XVIII. században az ortodox egyház előszeretettel használta fel a pogány emlékeket templomépítésekhez kőanyagnak (Erdogan Altinkaynak, 1994). A XX. században is sok kamennaja baba lett áldozata útépítéseknek stb. Elgondolkodtató, hogy csak az európai civilizációban kell rongálástól, lopástól tartani, a keleti emberek máig tisztelik az ősök hagyatékát. A Volgától nyugatra is sok volt belőlük, de mára, a hiányosakat is figyelembe véve — félve kimondott becsléssel — legföljebb hét-nyolcszáz maradt Európában. Úgy gondolom, az itt-ott megjelenő 2000 szobor körüli becslések régebbi adatok átvetítései korunkra. 5. Kunbaba-fotózásaim 5.1 Aszkanyija-Nova nemzeti park Ukrajna a csemozjomról, a fekete földjéről híres, azonban nem borítja be egész területét. A Fekete-tengertől északra eső sáv tipikusan a sztyeppövezet része, vékony talajrétege miatt földművelésre kevésbé alkalmas, legeltetésre annál inkább. Ukrajna, vagy - a történeti munkák szóhasználata szerint a dél-orosz síkság - messze sűrűbben lakott táj, mint Kazakisztán vagy Dél-Szibéria. Itt régtől fogva leginkább másodlagos helyükön találhatók a kőemberek: múzeumi termekben, múzeumok vagy más közintézmények udvarán, városi parkokban. Kijev városközpontjában is láttam ilyet 1998 májusában, csintalan gyerekek próbálták meglovagolni. Aszkanyija-Nova nagy múltra tekint vissza. Úgy tűnt, itt semmi nem veszélyezteti az értékeket. A Krím-félszigettől északra elterülő nemzeti park több, mint húsz kunbabával büszkélkedhet. Legtöbbjüket eredeti helyükön hagyták. Fia a végtelen síkságban csupán a kőalak az egyetlen látnivaló, ennyi is elemi erővel hat ránk. Gondoljunk arra, a Hortobágy fogalmának felidézéséhez elég egy magányos gémeskút a távolban! Míg a régi szakirodalmat böngészve gyakran olvasom, miszerint kurgánok tetején álltak, nem kerülhetem ki, hogy bevalljam: jómagam egyetlen ilyet nem láttam sem Ukrajnában, sem az ázsiai füves pusztán. Aszkanyija-Novában van egy nem összehordott, hanem annál sokszorta nagyobb természetes domb. Itt áll a bioszféra rezervátum - nemzeti park igazgatóság épülete is. Amint az autó bekanyarodott, a bejáratnál két kővitéz fogadta, jeléül annak: ezeket idetelepítették. Van itt a dombtetőn egy, láthatóan emberkéz által hordott kis halom, s ennek a tetejében állt egy kőember. Meglehet, a bemutatás kedvéért került ide utólag. Egyszóval: eurázsiai tapasztalataimat és az írott források híradását nehezen tudom összeegyeztetni.
