Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Kunkovács László: Kunbabák és ótörök előzményeik
182 Kunkovács László Megkérdeztem Erdélyi István régész professzort, aki több ásatást végzett Mongóliában: — Láttál-e valaha halomsír tetején kőembert? - Egyet sem - válaszolta. Még egy történet, ami elgondolkodtató. Kezdő Ázsia-járó koromban nyugat-mongóliai ka- zakok nyári szállásán egy híres nemzetség látott vendégül. Jöttömre összesereglettek, és csoportkép készítésére készültek. Mivel a közelben volt egy kurgán, azt találtam mondani: menjenek fel a tetejére meg az oldalára, akkor jobban szétoszlanak, nem takarják egymást a képen, így örökítettem meg a legalább ötven fős rokonságot. Aznap este jókora fejmosást kaptam a kazak legénytől, akit Ulan Bátorban a követségünk jelölt ki kísérőmül. - Hogy kérhetett ilyet, hiszen itt mindenki tiszteli az őseit, nem tapossák meg a nyughelyüket! - Arra való a kísérő, hogy ilyenkor eligazítson! - fakadtam ki. Mindmáig bánt ez az eset. Eszembe juthatott volna, hogy elhagyott temetőben járva, ahol már rég nincsenek meg a fakeresztek, csak egy-egy sírdombocskát ismerünk fel, soha nem lépünk rájuk. Ez mintha belénk lenne kódolva. Nyugat-Mongólia nagyon messze van. Számomra Európában, 2002-ben, az Aszkanyija- Novában lévők idézték föl a legszebben a táj és a szobor által kijelölt áldozóhely egymásba fonódását. 5.2 A Krím-félsziget sztyeppvidéke A Fekete-tengerbe benyúló félszigetről leginkább a hegyek, azok déli lábánál a mediterrán éghajlatú tengerpart idéződik fel, holott ez csak a legdélibb sávja. A félsziget összes többi része ugyanaz a táj, mint akárhol az eurázsiai füves pusztán. Szimferopol Történeti Múzeuma legalább húsz kunszobrot őriz, és néhány jóval korábbi, szkíta kori kőalakot is, melyeknek teljesen más az ikonográfiájuk. Mi több, a múzeum udvarán, az elöl nyitott kőtárban sétálva, egy majd négyméteres lapos kő végében egy kisebb fej van kifaragva. Őskori! Megdöbbentő hatásuk lehetett, amikor a sztyeppén élők előtt ilyen gigantikus kőalak meredt föl. Ez is megerősiti, hogy már a történelmünk hajnalán feltűnnek a vizualitás csúcsteljesítményei. Ott, a kőtárban, a padozaton fekvő kőidol voltaképpen egy hosszúkás téglalap, melynek egyik végében faragták ki a szoboralak fejét, aránytalanul kicsire, s ettől az egész test óriássá nőtt. Schaár Erzsébet (1908 - 1975) több szobrán élt ezzel a hatáslehetőséggel. A múzeum kiállítótermében őrzött legszebb kunbabák egyike keményebb, ellenállóbb kőzetből készült. Remekül leolvasható a harcos vértje, egy másikon a magas tetejű kalap. Ezt a formát egybevethetjük a kazakok és kirgizek által falun vagy népünnepélyeken hordott „kip- csak kalpak”-kal és a Felső-Kiskunságban - Kunszentmiklóson, Szabadszálláson és Fülöp- szálláson — a legutóbbi időkig viselt kunkalap formájával. Az identitásukat kifejező kalapot a Kiskunság juhászai a mai napig büszkén hordják mind az utcán, mind a legelőn. 5.3 Ogyessza Fodor István régész is járt az ogyesszai múzeumban, s ugyanott találta a kunbabákat, melyeket Jemey János még a reformkorban lerajzoltatott. Jómagam 2006-ban jutottam el Ogyesszába. A kunbabákat a Történeti Múzeum és az Irodalmi Múzeum kertje őrzi. A jelentős gyűjtemény 45 darabját fényképeztem le. Az Ogyesszában megörökített szobrok, amelyek között a jelen publikációból kihagyott töredékek is benne foglaltatnak, sokfélék. Ezekről is elmondható az a sok-sok lelemény, amelynek eredményeképpen mindegyik más forma, ugyanakkor szűkszavú, és megtartja a fő motívumot, az elől, a köldökükhöz szorított ivóedény stilizált megoldását.
