Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Kunkovács László: Kunbabák és ótörök előzményeik
Kunbabák és ótörök előzményeik 179 A fényképezés a megismerést erősíti. Sokféle, más-más jellegzetességet hangsúlyozó fénykép készülhet ugyanarról a szoborról, mintegy végigtapogatva a hajdani alkotó szándékát. Ezért mondta Pátzay Pál, hajó műtárgyfotóstól való képet látott egy munkájáról: - Ez az ember mindent tud a művemről. Ért engem. Előfordulásuk melyik szélső pontján kezdjük a kőember szobrokkal való találkozást? Induljunk el a csészetartó türk szobrok keletkezésének forrásvidékéről. A mai Nyugat-Mongólia és Altáj vidékén a VI. század közepén megalakult türk birodalomban támadt a kultusz, velük haladt mind nyugatabbra. így jutunk el végül a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppvidéken élt kunok kőemlékeihez. A szoborállítás szokása közel hét évszázadot fog át. Nem csoda, ha ezalatt stílusváltozás is történt a megformálásukban. Gyakorlott szem nagyjából el tudja helyezni őket a térképen. A legnagyobb különbség a két végpont között van. A kunok áldozószobrai már összetéveszthetetlenül mások, mint ázsiai előzményeik, miközben következetesen megfelelnek az eredendő ikonográfiának: ivóedényt tartanak a kezükben. E faragványok több mázsásak. A gyérebben lakott Ázsiában többségük még eredeti helyén áll - kívánom, maradjanak is ott. A régifajta gyűjtő, mármint tárgyakat begyűjtő szándékának engedni, mai szemléletünk szerint, barbár dolog lenne. Marad hát a fényképezés. A fotó pótléknak látszik, de a mai technika birtokában már olyan részletgazdag képeket készíthetünk, amelyek elérik, s ha kell, akár felülmúlják szemünk felbontó képességét. Ez éppúgy mérhető az optikai művelet esetében, mint a látásunk vizsgálatánál. Egy tárgyat kb. 25 cm-re tartunk a szemünk előtt, amikor tüzetesen megnézzük. Ekkor recehártyánk tíz vonalat tud elválasztani a megnézett tárgy egy milliméterén. A mai fényképészeti objektívek ezt jócskán túlteljesítik. Egyszóval: hazahozhatjuk a képi úton átadható információkat! Az orosz régészetben fontos kutatási terület a lapított, tehát jelképesen megformált ivóedények vizsgálata, felmutatva változatosságukat. A szobrok általában embermagasságúak, többször feleakkorák, de, megformálásuk révén, nagyobbnak látszanak. Pontosítsuk: többségük 1,5-2 méter magas, előfordul köztük 0,7 m-estől 3,5 méteresig. Sorsukat illetően igen nagy a különbség az ázsiai türk és az európai kun szobrok között. Keleten is kerültek szobrok múzeumokba, de ott igen sok kinn van ma is a sztyeppén. Nincs bántó- dásuk, a lakosság tiszteli őket. A sírszobor elnevezés kigyomlálhatatlannak tűnik, holott nem így van. Ezt az állítást már régebbi ásatások megállapításai is megcáfolták. Gyakori, hogy a szobrot arasznyi-kétarasznyi magasságban kövekkel négyszög alakban körbeveszik. Ha keresztény fogalmainkat nem hátrahagyva érkezünk ide, valóban az jön a nyelvünkre, íme a sírszobor! Sokukat megásták. Nem temetkezési helyek, ám annál több háziállat csontja van a közelükben, egyértelműen bizonyítva, hogy itt ülték meg a halotti tort, aztán, hogy illendően rendet hagyjanak maguk után, a csontokat kis gödrökben elföldelték. Az ázsiai törökségnek ma is más a halottakhoz való viszonya, mint minekünk. A temetőket nagyon ritkán látogatják. Ottani ismerőseim mindig húzódoztak attól, hogy belépjünk a temetőbe. Náluk az áldozóhely való az emlékezésre, ezért kerülöm következetesen a sírszobor kifejezést. Áldozószobrot írok, mert ez a fogalom az egész szteppövezetben megfelel. Ázsiában combközéptől ábrázolják az emberalakot, viszont az ukrajnai kunbabák a talpukig kilátszanak a földből. Az ukrajnaiakat már nem kell az átfogó kifejezéssel türk vagy ótörök szobroknak neveznünk, ez ugyanis a kunok szállásterülete volt abban az időben, egészen a mongol invázióig
