Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Kunkovács László: Kunbabák és ótörök előzményeik
178 Kunkovács László felfedeztem Türk Attila: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet kutatása című tanulmányának ajánlását: Szvetlána Alekszandrovna Pletnyova (1926 - 2008) emlékének. 3. A kunbabák megjelenése a hazai közgondolkodásban Nézzük meg, mit tud a kőemberekről a mi Pallas Nagylexikonunk! „Baba kámennaja: orosz elnevezés, magyarul annyit tesz, mint: kőből faragott baba (t. i. asszony), bálványszobor, amilyeneket Oroszország kelet-európai és északnyugat-ázsiai területén a régi halmok (mogilák, kurgánok) tetején találtak. Jóllehet hazánkban számos ilyen régi (prehisztorikus) halom (u. n. kunhalom) van, ilyen kőszobrok e halmokról nem ismeretesek. A Duna-Tisza közti vidék halmai közül többnek bábahalam a neve. Talán onnét ered az a különben furcsa és értelemnélküli név, hogy valaha ilyen babák voltak rajtuk.” (Pallas Nagylexikon II. 1893. 406.) Hazai szerzők kunbabákkal kapcsolatos publikációi ritkásan sorjáztak a reformkortól: Jemey János - aki először ugyan magyar emléknek vélte a kunbabákat - 1844/45. évi kelet-európai utazásán lerajzoltatott néhány, az ogyesszai múzeumban őrzött példányt, s hazaküldött két szobortöredéket. Ezeket bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 2-i ülésén, Jemey beszámoló levelével együtt (Jemey, 1852, Pálóczy-Horváth, 1993). Tudtommal a két szobortöredéknek nyoma veszett. Kállay Ferenc debreceni születésű néprajzkutató - aki elsőként írta le a külterjes állattartás keleti hozadékát - A pogány magyarok vallása (1861) című könyvében említi: „kún sírhalmok, kún bábok”, a szibériai türk szobrokról pedig: „keletre fordult arccal kezében csészét tart, azt a köldökéhez szorítva”. Az 1897. évi Zichy-expedíció régész tagja, Posta Béla gondosan átfésülte, lefényképezte és közölte sok oroszországi múzeum, például a szentpétervári, a kijevi és az ogyesszai régészeti anyagát (Posta B„ 1905). Sebestyén Gyula (1909) közli egy 1772-ben felfedezett kunbaba rajzát. Később a magyar kutatók igyekeztek az orosz és szovjet forrásokat felhasználni, s számos kunbaba-rajzot, illetve régészeti ásatási eredményt közöltek (Bakay K., 1997, Erdélyi I., 1997, 2002, Fodor I., 2009, Lükő G., 2001, Pálóczi Horváth A., 1989, 1993). 4. A találkozások igézetében E sorok írójajó háromszáz türk kőembert és kunbabát látott, azokat lefényképezte, s ilyenformán hazahozta, egybegyüjtötte. Nem tudom vállalni a szigorú határ meghúzását: meddig türk és honnantól kun - de ennyi terepi tapasztalat birtokában már szabad törvényszerűségeket megállapítani. A szaktudomány emberei közül kevesen utaztak el, hogy szembesüljenek velük. Akinek ez megadatott, az nyilván a szövegben tárolt ismeretekkel próbálta egybevetni a látottakat. A legtöbb ember egyszerűen csak megáll az ismeretlen szobor előtt és gyönyörködik benne. Körbejárja, úgy is megszemléli. Ez a legtöbb. A szobrász elérte a célját, hiszen müve, mint minden időben, végtére is erre való. Amikor a néző tekintete a mü részletein pásztáz, több oldalról is szemügyre veszi, hiszen térbeli alkotásról van szó. Értelmezi, ilyenformán birtokba veszi. Még tudatosabb ez a művelet, ha a befogadó fogékony a képi művészetekre, netán a megörökítés szándékával keresi föl azokat.
