Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Kunkovács László: Kunbabák és ótörök előzményeik
Kunbabák és ótörök előzményeik 177 ján” írja le a bálványokat (Brockhaus és Efron Lexikon). A naplót kiadták 1854-ben és 1866-ban németül, 2003-ban pedig ukránul. A kunbabákról szóló régészeti munkák túlnyomó része orosz nyelvű. Oroszország térképezését és földrajzi, néprajzi, természeti leírását 1550-ben rendelte el a cári adminisztráció. Ez a gigantikus vállalkozás „Knyiga Bolsomu Csertyezsu” („A nagy birodalom-felmérés könyve”) címen jelent meg. Az 1627. évi 3. kiadásból: „a kamennaja babák vagy kurgánok tetején állnak, vagy csak úgy, a sztyeppén. A vándoroknak jó támpontot nyújtanak.” (Brockhaus és Efron Lexikon). A. I. Piszkarjov (1851) 649 kőembert - döntő többségében kunbabát! - írt le, meghatározóan a mai Ukrajna területén. Ebből: a Kijevtől dél-keletre fekvő Jekaterinoszláv (1926 óta: Dnyepropetrovszk) - 428 kőember, Taganrog - 54 kőember, Krím - 44 kőember, Harkov - 43 kőember, Sztavropol - 5 kőember, Poltava - 5 kőember, a doni kozákok földje - 37 kőember. (Munkájában szerepel még 12 ázsiai - türk - kőember is, a Jenyiszej vidékéről.) A Jekaterinoszlávi (ma Dnyetropetrovszki) és a Szimferopol székhelyű Tauriszi kormányzóság kőembereiről A. O. Tresenko (1866) munkája egy korai híradás. A Harkovi kerületben talált faragványokról G. S. Csirikov (1901) publikációja rövid összefoglaló, míg a Don-vidék kamennaja babáiról V. A. Harlamov (1905) írt tekintélyes könyvet. A Moszkva-kömyéki kamennaja babákat 1870-ben A. A. Gatcsuk, az ogyesszai Richelieu Líceum tanára tekintette át dolgozatában. P. S. Uvarov (1908) a moszkvai Régészeti Társaság 1903-1905 közötti felmérését közli: regiszterük 1113 kőembert tartalmaz, s a szám 1920-ra 1300-ra nőtt. E jegyzékek alapján végeztek egy felmérést 1974-ben: a hajdan a regiszterbe fölvett kőemberek közül már csak 644-et tudtak azonosítani! (Erdő an Alt nkaynak, 1994). Az Ogyesszai Történeti és Régészeti Múzeum 1915. évkönyvében tekinti át N. I. Veselovszkij a kőemberek - több török nép nyelvén „balbal”-ok - kutatásának helyzetét. A Luganszki körzetben 1323 kőemberről ad hírt egy 1970-ben megjelent katalógus, s ebből 45-öt be is mutat. A Luganszki körzettel szomszédos Kubáni körzetben, Sztavropolban maradt fenn egy ritka példány: kereszt lóg a nyakában! (Erdő an Alt nkaynak, 1994). Sz. A. Pletnyova (1979) publikált egy olyan luganszki kőasszonyról, aki ivóedényt nem, de pólyásbabát tart a kezében. L. P. Kizloszov (1964) számos egyéb kunbaba és más kőember tárgyú publikációja mellett funkciójukat is vizsgálta. A Dnyepropetrovszkban található kőemberekről 1976-ban katalógust jelentettek meg (L. P. Krilova, 1976). A Dnyepropetrovszki Nemzeti Történeti Múzeum honlapján L. V. Csurilova „Az örökkévalóság őrei, a kőemberek” című írásában meglepő néprajzi megfigyelést közöl: a Dnyepropetrovszki kerület falvaiban ma is előfordul, főleg ünnepek előtt, hogy nagy műgonddal fehérre festik (vagy meszelik?) a házuk közelében lévő kőembert. A kamennaja baba, s ezen belül a kunbaba-kutatás kiemelkedő szakembere Sz. A. Pletnyova. Jó minőségű rajzokkal publikálta a kőembereket (Sz. A. Pletnyova, 1974, 1979, 2010; Erdélyi I. könyvismertetése: Ethnographia, 1979,298-299.): például Luganszkban, a Pedagógiai Főiskola területén - 64, ugyanott, a múzeumban - 4, Mariupol - 34, Dnyepropetrovszk -70, Ogyessza - 35, Donyeck - 27, Harkov - 26, Berdjanszk -14, Moszkva környéke - 43, a moszkvai Állami Történeti Múzeum-33, Novocserkasszk- 18, Taganrog — 18, a Kaukázus előterében lévő Krasznodár - 539. Bár lenne magyar kiadása a kunbabákról szóló könyvének! Oszlatná a szűnni nem akaró homályt ebben a témában. Valósággal meghatódtam, amikor
