Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

10. Csikónevelés

93. Szeges palóka

— Tisztogatásuk csak gyenge törülgetésből állott. A lábuk felvételét is gyakoroltatták velük. Utóbb már — ha térdén belül rácsaptak tenyérrel a lába szárára — önként is feladta a lábát. Mindezekből látható, hogy a csikó neveléséhez türelem kell.

Kis Molnár Imre középgazdától ezeket tanultuk:

— Az ellési idő március-április. Augusztus-szeptemberben a csikót elválasztottuk. Ekkorra el volt készítve sündisznóbőrből egy orradzó (palóka). Azt rátettük. Álla alatt szíj. Némelyik ledörgölte. Ha aláment is az anyjának, az elrúgta. Lassan megszokta, hogy az anyja nem engedi szopni, akkor elállt. Ettől legelhetett. A szu- szogást se fújtotta el.

— Kis korukban az anyjuk mellett háltak szabadon az istállóban. Szopás ideje alatt egyhónapos korukban már zabot is kaptak.

— Az első évben éjszakára az anyjukat este ki nyűgözték a tanya körüli gyepre, a csikók is ott voltak reggelig. Le-leheveredtek. Az anyjuk éjjel-nappal evett volna. Téli időben alszik csak az öreg ló, addig csak keveset. Ha jó mezőben voltak, s teleették magukat, az öreg lovak is nekiheveredtek, s olyankor egy-egy keveset bóbiskoltak, majd hajnalra a béres — aki kint hált velük — felfogta őket kötőfékre, majd bevezette az istállóba, s ha volt még egy kis pihenő idejük, addig megabrakoltak. A zablóból ettek ilyenkor zabot, utána herét; ha pedig nem volt idő megitatták, s befogták.

— A második évben az istállóban az anyja mellé kötöttük, hogy szokja meg a párosán való járást. Ha befogtuk az anyját, ő is ment mindenfelé szabadon. Ha távolra kellett menni, nehogy a mások vetésébe bekódorogjon, az anyja mellé kötöttük lógóra, a jobb oldalra. A csás lónál balrul. (Ha hám volt a nyakában, akkor mindig jobbról fogtuk.) A szájába zablát tettünk s lógós kantárszárat, és a kantár végét a kocsioldal végéhez kötöttük, de nem volt szabad szorosan.

96