Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

10. Csikónevelés

92. Szopásgátló eszközök: a) sünpalóka, b) szegespalóka, c) falibick

— Elválasztás után az első napokban kb. két óránként az anyját megfejtük, néha még munka közben is, mert kitőgyeit. Némelyik kanca 10 liter tejet is adott naponta, ha összegyűjtötték volna, de kifejték a gyöpre. így lassan elapadt. Elválasztás idején — ha szerét tehette — a csikó szaladt az anyja alá, s megesett, hogy újból tejre szívta. Ennek megakadályozására a csikó orrára palókát kötöttünk. Ezek sokfélék voltak: csizmatalpra vert szegek, cigány csinálta szeges palóka, sündisznóbőr palóka stb., de legjobb volt a „tábla palóka”.

A tábla palókánál a szíjat vagy madzagot a csikó füle mögött kapcsoltuk a fejére. Az ilyen palókát négy sarokra faragott léccel átszegeltük, bevállalva.

— Volt vaspalóka is, meg egy rossz zsákból készített palóka is. Ez harisnyasze- rűen készült, s összevarrták. Az álla alatt a zsák egyik végét félig keresztül bevágták, hogy legeléskor a csikó szája szabadon járhasson, de szopni akaráskor a csikó orr- cimpájára borult, s a száját eltakarta, s így nem szophatott. Ez is bevált, mert szúrása nem volt.

— Télire a csikó is istállóba került, valamelyik sarokba, s ha többen is voltak, így az anyáktól elkülönülve jobb takarmányozásban részesültek.

—Jártatni is mindennap kellett a csikókat, s ha kettő-három is volt, összekötötték őket, s vagy félóráig úgy vezetgették az udvaron vagy a tanya körül.

95