Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
10. Csikónevelés
jobb orvosság a csönd. Ha az ilyen csikót be akartam fogni, szép csöndben vezettem a kocsihoz, és ha odaértem vele, csak annyit mondtam neki: — Hó! Ezt is csöndesen. Még cséplőgépet is húzattam csikóval, de mikor a géppel a homokon elakadtak, megmondtam a körülállóknak, hogy egy szó se legyen. A harapós lótól sem szabad megijedni s elugrani. Cseléd koromban a gazdám egyszer — sunyítva — abrakot vitetett velem a csikók elé. Vigyázva mentem, de hozzájuk érve, látom, hogy a mellettem levő tátja ám el a száját harapásra. Én meg, ahogy egyik kezemmel fogom a szakajtót, másikkal a belétett njaks^öget, mikor a fejéhez közeledtem, rám tátja ám a száját, hogy megharapjon; vágom ám pofon a járomhoz való nyakszöggel, szó nélkül. Soha többször nem akart megharapni. A jó csikók nevelése olyan nagy dolog, s annyi ismeretet, ügyességet és rátermettséget kíván, hogy elmondani is alig lehet. Ezer és egy oldala van. Ismerni kell a ló lelkiségét is, ami igen különböző. Molnár Ferenc lókupec, középgazdától ezeket tanultuk: — A csikók jó nevelését kiskorukban kell elkezdeni. Ha ezt elmulasztjuk, a hibát sohasem hozhatjuk helyre. A csikókat már gyenge koruktól jámborságra, szelídségre kell szoktatni. Ebbe egy életrevaló feleség is jól belésegíthet. Etetés alkalmával ne sajnáljuk a kezünket hajlítani, hanem azt a felső testén, sőt a lábain is húzgáljuk végig szépen, lassan. Emelgessük fel a lábait — térdben meghajlítva —, hogy azt megszokja. Ilyenkor a talpait is meg-megütögetjük az öklünkkel, mintha patkolnánk, hogy ezt is megszokja, s később ne kelljen a kovácsnak hébér alkalmazásával patkol- nia vagy felpipá^nia. Ha a nevelés ilyen formáját elmulasztjuk, vétkezünk, mert a csikó vad lesz, félni fog mindentől, kerüli az embert. A patkoláskor a kovácsot is megrugdossa, mert azt hiszi, hogy a lábát akarják levágni. Ilyenkor aztán nem győzünk elég embert segítségül hívni. — A vásárban is kapósabb a szelíd, jámbor csikó. A vevőnek mindjárt az a kérdése: — Föl hagyja-e vonni a lábát? — Ha megnyugtató választ kap a vevő, próbát tesz, és ha gondolkozás nélkül fel hagyja a lábát venni, 50-100 Ft-tal is többet ad érte. — Amennyire csak lehetett, a csikót az anyjával otthon körül tartották a gazdák, kivált a régebbi időben. Hosszú útra az anyakancát csak elvétve fogták be, mert féltek a balesetektől. Ugyanis ilyenkor a fiatal csikó is ment az anyjával, s ha árkot ugrott, kitörhette a lábát, vagy ha idegen kutya megijesztette, nekiszaladt a kocsirúd- nak s megtörtént a baj. Mikor fut a csikó, nem lát olyan jól, mint amikor az anyja mellett halad. — Hogy jobban fejlődhessen a csikó az istállóban a ketrec előtt egy kis jászol félét erősítettünk a falra, s abba egy kis cukros zabot tettünk, s így ahhoz éjjel-nappal hozzányúlhatott. Mikor már rászokott, a cukrozást elhagytuk. Ilyen bánásmód mellett, elválasztása után sem csökkent a szép fejlődése. Kb. egy hónapig az istállóban maradt az anyjával. 94
