Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

7. A lovak gondozása a szilaj, fél szilaj és kezes tartás mellett

20. Lovak nyári jászolnál. Kunfehértó, 1955

dolga, hogy a fáradt lovát kezelés alá vegye. A fáradt ló azzal jelzi, hogy szüksége van kezelésre, hogy a fejével dörgölődzik a gazdájához, egyik szemével pedig rásandít. Ilyenkor a gazdája a ló szempillájánál húzogassa a két tenyerével lefelé. Ha utána a ló felteszi a fejét s megrázkódik, azt jelenti elég volt. A fejét eközben csavargatja is. Ha keveselli a kezelést, billenti a fejét s tartja a gazdája felé. Télen is így kell a lónak kedvében járni. A tudatlan paraszt ahelyett, hogy segítene a fáradt állaton, ha hozzá- dörgölődzik a ló, orron vágja, vagy megüti. Ilyen a tudatlan ember hálája.”64

A lovak etetése

Ahány ház, annyi szokás — mondja a példabeszéd. Ha korábban kelnek, korábban etedk a lovakat, míg ha késő este kötik be, későbben eszik. Az igásló, hátasló hajnalban megkapja az abrakját (ahol van), zab, kukorica, árpa, darásszecska, korpásszecska — répával keverve — képében. Leghasznosabb volna a zab morzsolt kukoricával keverve, meg a jó széna, akár vetett, akár gyepszéna. Abrak után adják a szénát, utána megitatják, aztán be lehetett fogni. Nagyon hasznos, ha itatás után még egy negyedóráig ehet a ló.

Délben darás szecskát kaptak a zablóba. Többeknél kibélelték horganyozott lemezzel, hogy a zabló oldalát, fenekét a ráragadt daráért meg ne rágja. Máshol esetleg szemes kukoricát vagy zabot, rozsot kaptak délben; nagy hajtással bővebben, meg ha volt is miből.

Mikor a zöld herét május felé már kaszálni lehetett, igencsak abból kaptak abrak nélkül.

32