Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
5. A puszták felosztása utáni változások
Mi illeti a 12k, 13k Deputatiónak Punctumokban elő forduló Provisiót, hogy tudni illik a Contribuens Lakosoknak kezes és hámos Lovaik a Város által tartott jó Csődörök által sárittassanak; e részben a Város eddig is azt gyakorlottá, hogy a kezes Ménesekre a Város adott Csődöröket; úgy ennekutánna is a Város fog a kezes Ménesekre Csődöröket adni. Többire a Ns. Deputatió által ezen újonnan fel állítandó Ménes tartásra ki dolgozott több rendbeli hasznos Punctumokat Halas Várossá leg jobb igyekezettel a lehetőségig fogja tellyesíteni.”60 Tudták a gazdák, hogy bizonyos fajta Csődörre különb csikó esik. Ha a csikó ugyanattól a kancától kétszer, háromszor egymásután a csődörre esett, az olyan kancát meghagyták. Különben megfigyelték, hogy melyik csődörtől milyen kancák lesznek, és a polgár a neki legmegfelelőbbnek hitt csődört választotta a fedeztetéshez. Ha valaki megszeretett valami szép lovat, formára vagy szőrére, a fedeztetés alkalmára felvezette a kancája elé (ha paripa vagy kanca volt is), 6-8 lépésnyire, hogy az ő kancája rá lásson és megnézze, amikor a csődört rávezetik. Hitték, hogy így a felvezetett lóra üt majd a csikó. Tudták azt is, hogy a fekete kancát szürke (tehát nem fehér) csődörrel kell fedeztetni, mert akkor almásderes lovuk lesz, amit legszebb, legértékesebb lónak tartottak. Amikor az anyja, akár egyik, akár a másik keresztezésből megelli, a csikó fekete lesz, mikor azonban a szőrhullajtást megkezdi, évenként minden szőrhullajtásnál változik a szőre. Az első esztendőben seregélyszőrű lesz, a másodikban sötétszürke. Veszít szőre barnaságából. Harmadik éves korában jönnek elő az almafoltok, de még nincsenek kialakulva. Negyedik éves korában kapja meg az almásderes szőrt, amit nyolc éves koráig hord. Ekkor kezdi hullajtani a fekete szőröket, s a fehér szaporodik. Ezekből alakul ki sokszor a legyesszürke, ami legyecske nagyságú barna pettyeket, légy alakúakat mutat. A járlat Íratásnál az ilyen lovakkal színváltozásaik miatt sok baj volt. A ló értékét külső szépsége, alakja, testtartása, jó mozgása, élénksége, továbbá teherbíró és futóképessége adja. A gyakorlott lókupecektől sokat tanultak a gazdák. A tudósabb vevő először a ló alakját, termetét nézte meg, aztán a ló színét vette szemügyre, majd korát, külső és belső hibáit s a ló természetét puhatolta. A kistermetű ló nem volt kapós. Az alakjánál jól kiszemüvegezték, hogy nem e túl nagyfejű, vagy csapott farú, kardlábú, vékony derekú, keskeny szügyű, csuka hasú, rogyott lábú, túl rövid derekú, hajlott hátú, vagy vékony nyakú. Testtartása megfelelő-e, milyen mozgású? Teherbíró képességét próba nélkül csak felületesen lehetett megállapítani. Futóképességét is inkább csak befogással. Az almás lovak meg a sötétpej lovak általában kapósabbak, s így drágábbak is voltak. Legkevesebbre becsülték a bizonytalan szőrű meg a hamar piszkolódó szőrű lovakat (sárga málészőrű). 28
