Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
5. A puszták felosztása utáni változások
A színeket illetően döntő kérdés, hogy a vevő milyen színű lovat keres, sokszor csak azért, hogy a másik lovával megegyező színű legyen. A 10 éven felüli lovak értéke csökkent, kb. 15 éves koráig 20-30 % -kai, a 15-20 éves lóé kb. 50-60 % -kai, de sok függött attól, hogy a ló milyen erőben és húsban volt. A 20 éven felüli ló már „öreg ló” volt, s nem sokra becsülték, bár jó anyakancák kerültek még a 25 éves lovak között is, de amelyik lóval sokat szántottak, vagy nem jól gondozták, ilyen korában már tönkre ment, s csak kutyának való lett, téli etetésre. A jó fiatal lovakat 3-5 éves korukig vásárolta a honvédség, meg a külföldi lókereskedők is, katonai célokra. A XIX-XX. századforduló idején 300-350 pengő forintért. Jó, fiatal csődörért, vagy jó csikós anyakancáért ugyanez időben, 1000 forintot is megadtak a külföldiek, az urak, lovas katonatisztek meg a gazdag parasztok. A nem mutatós, sovány fiatal hámos lovaknak valókért 100-150 forintot adtak, még ha kisebb testi hibájuk volt is, pl. pókosság, ha úgy látták, hogy igás lónak megfelelnek s a kocsi előtt szaladni is bírnak. Az ugyanilyen 10-20 év közötti öregebb lovak ára 50-60 Ft volt. Kehes ló nem kellett. Azokat csak cigányok keresték, mert a kehességet kisebb időre el tudták a lóban állítani, s az ilyen lovakon sokat kereshettek. A lovak értékét ez a három szó fejezi ki legjobban: kinek mit ér, vagy ki milyent keres. Tehát ugyanazon ló egyik embernek többet ér, mint a másiknak. Az eladó nézzen jól széjjel, s ha látja, hogy a ló a vevőnek nagyon tetszik, akkor kérjen érte többet. Sok paraszt néha egy kincset ad el,- fél árért. — Szőke Pista sógornak volt egy mézeskalács színű un. dinka lova. A vásárban 1000 pengőt kért érte. - Mit enged belőle? - kérdi a kupec. - Semennyit! — mondja a sógor (látta, hogy igen tetszik a ló). — Elkelt! — vágott a tenyerébe a vevő. Fizetett is egy pengő levonással. Ezt is csak babonaságból alkudta le. — Odaért egy angol, s nyomban megvette a kupectől 2000-forintért. — A vevő tudja jobban értékelni. Neki mindig többet ér mint az eladónak, mert sokat remél tőle. — Egy vevőm 1 Ft-ért is erősen alkudott. Mikor megvette a lovamat 100 császári forintért, kipróbáltattam egy emberemmel, aki nyomban 10 Ft feladással kérte, de bizony a vevőm 50 Ft feladással se adta.61 29
