Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
5. A puszták felosztása utáni változások
1773-74. év telén a zsanai szilajménesnél a hófergetegek miatt 54 db ló pusztult el a hófúvásokban, kútgödrökben és másféle vizekben. 1796 és 1799-ben a nagy szárazság miatt igen sok ló is éhen és szomjan pusztult. 1807-ben az április 18-tól 26-ig tartó fergetegben 13 hámos ló, 77 öregméneses, 24 harmadfű, 16 tavalyi csikó pusztult el. Az 1829-30. év nagy telén 20 hétig nem mozdult meg a hó. Utóbb a házak nádfedeleit is megette a jószág. Sok ló éhen pusztult.56 1831-ben az „áldozócsütörtöki” nagy fergeteg a kezesménest is megszakasz- totta, s a Nyomáson sok elhullott. Aratáskor találtak a csontjaikra.57 1863- ban még soha nem észlelt száraz esztendő lett. Ez év december 12-én volt a ma is emlegetett Lucaszele, mely a házak tetejét is lesodorta, s még a templomot is megszaggatta. Jaj volt sok kinn maradt jószágnak.58 1864- ben az ún. Margiti fergeteg szakadt ránk. A csikósok is élet-halál harcot vívtak a síkon.59 Újabban az 1894. és 1929. évi száraz esztendők jártak nagy károkkal az állattartásra. 5. A PUSZTÁK FELOSZTÁSA UTÁNI VÁLTOZÁSOK Pusztáink felosztása az 1860-as évek elejétől a századforduló idejére az egész Kiskunságon végbement. Ezzel a lótenyésztés körülményei is nagyot változtak. Az addigi szilaj- és kezesménesek eltűntek, a lóállomány jelentős részét eladták a gazdák, mert oda lettek a közlegelők, a férőhelyek meg sem a tanyákon, sem a városi házaknál nem voltak elegendők. Pár évtized kellett ahhoz, hogy a lóállomány száma a régebbit elérje, de az is elkövetkezett, s a századforduló idejére létszámuk a 3000-et is meghaladta. A hatóságok a nemesebb fajta lovak kitenyésztését már a régmúlt időktől fogva szorgalmazták s elő is segítették, de a gazdáknak is nagy gondjuk volt erre. 1805-ből a halasi levéltárból az alábbi adatot szereztük: „Az újonnan felállítandó Nemesebb fajú lovak Ménessének tartásáról és gondviseléséről Deputatiónaliter ki dolgozott Punctumok N. és Vzlő. Maár András Distlis Kapitány [nemes és vitézlő Maár András kerület kapitány] Úr Currense által közöltetvén Halas Várossá Communitásával, azen Gyűlésben felolvastatott. ad. 41. Az felolvastatott Punctumokhoz képpest Halas Várossá a Nemesebb fajta Lovaknak jobb móddal lehető tenyésztésére nézve olly szándékba vagyon, hogy a Communitás a maga tulajdon Ménessét fordíttya ezen Departamentális Ménesnek, úgy mind azon által, hogy a Privátus Gazdáknak jól termett Kanczáikat ki választván, ide verjék. Hogy pedig a faj zásban fogyatkozás ne legyen, a még eddig vett jóféle csődörhöz jófejű Csődöröket is fog venni a Város. Járást pedig ezen fel állítandó Ménesnek ollyat fog rendelni, a mely mind legelésre leg jobb fog lenni, mind itatásra alkalmatos lészen; hanem olly különös járást, a mellyre más Jószág ne mennyen, ki szakasztani nem lehet. 27
