Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
4. A ló és a természet
A darazsak legnagyobb ellensége a „darazsaló sas”. Ez kikutatatja, hogy hol a fészkük, odarepül a lyuk szájára, s ahogy a darazsak jönnek ki a lyukból, egyenként elkapkodja azokat. Már harmat száradta előtt vigyázza őket, s ha nem akarnak kirepülni, benéz a lyukba, aztán behomokolja azt, hogy a homokszemekei szemközt verhesse a darazsakat. Még a sejtjeiket is behomokolja, aztán kivájja a lyukat s nekimegy a sejteknek.53 Ha elszomjazott, vagy veszély fenyegette, nyerítéssel adta tudtul a ló, s az embertől kérte és várta a segítséget. Ha jót tettek vele, hálából az emberhez simult. Nyáron a ló a sötét vagy árnyékos helyeket kereste, pl. a bozótos helyeket, a sügelyeket, mivel ott jobban tudott védekezni a legyek stb. ellen. Mikor a farkával csapott, a cserje vagy faág is mozdult és segített az ellenség elhajtásában, meg a csípések ellen dörgölődzhetett is a ló. Az állásokban e célból dörgölődző fákat áskáltak le a pásztorok s a gazdák. A járásokban igencsak kerülközött természetes dörgölődző fa (élő fa) is. Az úgy ásott dörgölődző fák száma a lovak mennyiségétől függött; a méneseknél néhol 10-15 db is volt, kb. kútágas vastagságú, 1-2 öles hosszú, kemény vagy puha faderék, amilyen akadt. Hosszabbra azért hagyták, hogy ha évek múltával a földbe ásott része elkorhadt, azt ledarabolhassák róla, aztán ha újra leássák, még akkor is elég hosszú maradjon. A haját hamar ledörgölte a ló. A lovak a partosabb helyeket szerették, mivel ott melegebb napokon, vagy a déli órákban szellősebb volt a hely; a lovaknak sem volt olyan melegük, meg az ilyen helyeken a csípős rovarok sem háborgatták annyira. Meleg nyárban, ha a lovat apró legyek csipkedték — olyanok mint amilyenek az ökrök vagy szarvasmarhák szarva tövén láthatók — azok leginkább a ló orrát és füleit csipkedték. Ezen úgy segít a ló, hogy orrát a másik lóhoz dörzsöli, de a fölcsípés ellen nem tud védekezni. A gazdája vagy a pásztora segíthet rajta akképpen, hogy két tenyerével megdörzsöli és húzogatja a ló füleit, aztán mutatóujjával belenyúl a fül belsejébe is, s ott az ujját körben húzogatja. Hálás érte a ló. Az igás ló is jobb kedvvel húz.54 Vészes időjárások Szóbeli és levéltári adatok mutatják, hogy a vészes időjárások mily sokszor és mily nagy károkat okoztak a lovakban és más állatokban. Csikós Kovács János zsanapusztai ménes számadó özvegye 1777-ben a férje visszatartott bére iránt indított keresetében ezeket írja: „Jól tudgya pedig az Becsületes Nemes Tanács, hogy a szilaj-ménes micsoda jószág szokott lenni, azt óráig sem lehet hagyni nyerges ló nélkül, mivel nem tudgya az ember, mely szempillantásban jön a rossz üdő, a fergetegek, amint meg is történt, hogy az Ménest a fergetegek el hajtván, a Gazdák közül Lovaikban kárt vallottak, kétség kívül ezen okért tartóztatták el szegény férjem bérét... egész esztendeig semmi nyerges lovat azon Becsületes Gazdaság nekie nem adott.55 26
