Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
11. A lovak leírása
kötél két végét jó feszesen a hátszíjhoz kötötték és kicsapták legelni, városban az udvarra. Ott egy helyben rugdosott, húgyozott, visnyogott, fogát vicsorgatta, csavargatta a fejét. Közben leizzadt s el-elment valameddig. Legelt egy keveset. Közben, ha légy csípte, megint rugdosott. Éjszakára az istállóban levették róla a göcsöt, de a farka alól a kötelet nem bántották. Rossz hámot adtak rá, mert abban nem sok kárt tett. Hempergett, földhöz vágta magát három-négy napon át, de némelyik pár hétig is, míg végre leadózott (megadta magát). Ha szükségesnek látszott, ezt az eljárást elölről kezdték. Fecske. Gyorsjárású. Gutacsírás. Az ilyen ló hajtás közben fel-felrúgott a kocsiba, aztán ment tovább. Máskor eseüeg csak pár hónap múlva csinált ilyent. Kiszámíthatadan volt, hogy mikor rúgott fel. Óvakodni kellett mindig. Nincs még orvossága. Harapós ló. Az ilyen lovat felpipázták. Az orra cimpájára háromarasznyi hosszú, kerti gereblye vastagságú puha vagy akácgömbfát tettek, egyik végén kifúrták, s abba zsákmadzagot húztak, a végére nyitott hurkot csináltak, s ezt a hurkot a ló orrára tették. A pálcikát csavarni kellett, hogy amennyire csak elállhatja a ló, szorítsa az orrát. Csak a pampulája járt, mert szeretett volna tőle megszabadulni, de nem bírt, míg csak le nem vették róla. Naponta egy-két óra hosszáig volt az orrán. Hosszabban nem is állta volna ki, mert feldagadt volna az orra. Ha egy hétig így csináltak vele, a harapósságot elhagyta. Aki bánt vele, azt ritkán harapta meg. Patkolás- kor felpipálták. Nem szabad tőle megijedni, elugrani. Ijedős vagy félős lovak. Ezek többnyire nagyobb vérű lovak, de annál gyengébb szívűek. Vásárban a vétel előtt jól szemügyre kell venni a lovat. Az ilyen ló a két első lábát keresztben tartja, vagy ha egyik lábán áll is, a másikat keresztbe teszi, s pihenteti. Némelyik szívbajt kap, többnyire holdújságkor. Van, amelyik megmered, másik a száját csattogtatja, gerincre fordul, lábait hánytorgatja, majd kis időre elalszik, de ilyenkor nem szabad hánytorgatni. Míg a hold nem erősödik, vagy három napig nem szabad befogni. Az ijedős lovakat lassan hozzászoktatták a zajhoz, kutyaugatáshoz, ostorpattogtatáshoz, s így lassan az ijedsége elmaradt. A századforduló után a legtöbb ló a biciklitől, motortól és az autótól ijedt meg. Sokan bekötötték a lovaik szemét, és sok fejkendős lovat láttunk. Sok ló, ha egy nyúl felugrik, vág}' egy pipiske felszáll előtte, már megijed. Némelyik hanyatt is vágja magát, s ráesik a fölhércre. Ilyeneknél a sebes hajtást mellőzni kell. Kaján. Irigy a másik lóra. Egy részük rúgós is. Karórágó. Ennek okát még nem tudták kitapasztalni. A zablót, jászlat harapdálja vagy rágja. Némelyik ujjnyi vastagot is kiharapott a zablóból. Ezért több gazda bebádogozta a zablót. Némelyik ló csak a fogait teszi rá a zablóra, de nem rágja. Amelyik rágja, arról sokan azt tartják, hogy éhes. Az állát egy szíjjal fel szokták kötni. Konyhái, vagy kocacsikó. Az ilyen többnyire anya nélkül nevelődött. A gazd- asszony kedvezett neki, ezért még a konyhába is bemerészkedett. 118
