Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

11. A lovak leírása

Farkasfogú, zápfog előtt gömbölyű, hegyes fog. Kiköszörülhető.

Farkasnyakúság. Csak egész testével fordul a nyaka.

Felfüveit, a kövér legelőn meghízott.

Fölpendült, amelyik jó húsban van, s szépen nevelkedik.

Ga^os az abrak nélkül tartott ló.

Gángó. Nagy, de gyenge kötésű ló.

Gebe a rosszul telelt, leteleltetett vén ló.

Fiolt tetemű. Fején vagy állán csontkinövés van.

Körmölt, amelyiknek a körmeit elszedték.

\jitelelt a rossz karban lévő, igen sovány ló.

Nádkés csikó. Vékony, nagy fejű, hosszú a nyaka, mint a sovány bolháé. Összeaszott hasú.

Nyeregnyomásos. Huszárlovaknál.

Pofabélyeges, amelyiknek a pofájára sütik a bélyeget.

Pontott bélyegéi, ha a rásütött bélyeg véletlenül vagy szándékosan elrontott.

Sántaság. Többnyire a nagyot ugrástól ered. Vezetgetni kell sokáig.

Sarlós az ivarérett kanca, mikor sáriik.

S^őrbélyeges a csalárd szándékkal, nem tüzes vassal, hanem vegyszerekkel előállított szőrdudorodás.

Tenyés^bénaság. Többféle oka lehet.

Üres a csődör alá vezetett, de nem fogamzott kanca ló.

Vemhes a fogamzott kanca.

Természetük szerint

A jó természetű ló a leggyakoribb. Az ilyeneknek a rendestől eltérő semmi rendellenes szokásuk vagy öröklött rossz természetük nincsen. Ámde hozzá nem értő vagy rossz bánásmód mellett a legjobb természetű lovat is el lehet rontani. Pl. légyhez rúgott a ló, de a gazdája lábát is megütötte, s rossz gazda ezért üti-veri, több estben még a következő napokban is. Ezzel elrontja a lovát, mert rugóssá, harapóssá teszi. Ha jogosan verik el a lovat, tudja, hogy rászolgált, és sorsával megbékél és nem is romlik el.

A rossz természetű lovat meg kellett fenyíteni, hogy rossz természetét elhagyja, s az bizonyos mértékig sikerülni is szokott, de ehhez is érteni kellett. Némelyik paraszt nem fedezte fel soha az idevágó ismereteket, pedig, mint a példabeszéd is mondja: Ha ok nélkül verik a lovat, elbutul, nem tudja magát mihez tartani.

A lovak rossz természete közül ismertebbek a következők:

Bagógó. Az ilyen ló fogai nem érnek össze. Csócsál mindent, legelni sem bír, és csak a szecskával bír megbirkózni. Gyógykovácsok sikerrel próbálkoznak a rendbe hozásukkal.

Cseberbe-hágó. Menés közben egy vagy két hátsó lábát a kelleténél jobban fölemeli. Tompa lábúnak is nevezik. Erőltetéstől szerzi a bajt. Igen rövid a csüdje.

116