Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
11. A lovak leírása
tetések alkalmával nincsen megfelelő tudású személy jelen. Pedig a honvédség csak a fajtiszta lovakat vásárolta. A kevert fajtájúakat csak málhás állatoknak, vagy szükség esetén, háború idején. A hidegvérű lovak az első világháború óta elterjedtek a gazdaságokban, pedig nem igen feleltek meg. 4. Parlagi magyar fajta. Kisebb testű, nagy szőrű lovak voltak ezek. Mivel azonban a honvédség részére nem vásárolták, s az újabb fajlovakért a tenyésztők is kétszeres árakat kaptak, népünk már a századforduló előtti évtizedektől kezdve elpártolt tőlük. Sajnálhatjuk, hogy nemesítésük, alkalmas keresztezésük helyett régebbi kormányzatunk veszni hagyta. Ma már elveszettnek tekinthetjük, pedig ezek jól bírták az igázást. „Ha az égből dobták is le, talpra értek” — mondták az öreg gazdák. Gáspár Mihály, jeles lótenyésztő ezeket mondotta: „Ez a fajta ló a mi tájékunkon a századforduló táján csaknem teljesen elveszett. Halason utoljára Keresztúri Antal gazdának voltak ilyen parlagi magyar fajta lovai, 1910 körül. Ez a fajta nem igényelt abrakot, megélt a ménesben vagy aklos marhák között is, télen-nyáron. Ha igára s jobb élelemre fogták, kisebb testalkatához képest igen használhatók voltak. A legelőkön jól felfüveitek. Mivel ezek gyengébb testűek voltak, a szántó-vető paraszt úgy segített magán, hogy hármat fogott az eke elé. A faj pusztulásának az volt az oka, hogy mikor a múlt század derekán és vége felé a monarchia fegyverkezni kezdett, s elkezdték szedni az ún. remondákat, a parlagi magyar ló ára a vásárokon 50-70 Ft volt, de ugyanakkor a nónius és a gidrány fajtákat 250-270 forintért megvette a honvéd kincstár remondának; a tüzér lovakért pedig 350-400 forintot adtak. A parlagi magyar fajta lovakat — mivel kisebb testűek és gyengébbek voltak — legfeljebb dobot húzni vették meg. (Egy-két darabot) A parlagi magyar fajta ló, ha kisebb testű volt is, de aránylag erős ló volt. Télen megnőtt a szőre, s nem fázott. Ellése idejét is szabályozták, hogy ne kora tavasszal csikózzon, hanem később, mikor már mezőre mehetett. Hámos lónak, tehát igázásra nemcsak az én, hanem más gazdatársaim véleménye szerint is legjobban bevált a mi vidékünkön a nónius és a gidrány. Nyereg alá és parádéra pedig a telivérek.” Koruk szerint Csikónak nevezik amíg teljesen ki nem fejlődik a ló. Harmad-, negyed- vagy ötödfű (vagy fűrekelő) az éveinek száma szerint. Billeg alá való az egy-két éves csikó. Maci a csikó becéző elnevezése. Porostyka a fiatal csikó. Pöndörincs a fiatal csikók tréfás elnevezése. Pdkkancs az ideje vesztett, koraszülött csikó, tréfásan. Öreg ló, vagy tréfásan gebe a már öregedett ló. Tarabaksa az öreg ló tréfás elnevezése. 114
