Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

10. Csikónevelés

4. ábra. A Kiskunságban használt „korcsolya” csikó betanításhoz

Ha nehezen ment a tanítás, a csikót korcsolyába fogták, amit vastag akácfa rönkből állítottak össze; egy-egy darabját alig bírta egy ember odább tenni.

A 4. ábra a csikók betanítását segítő korcsolya részeit mutatja: a., összekötő fa. Ennek vésett lukába mindkét végén erős gömbfát húztak. Erős vaslánccal, b.,-nél és az átellenben is megkötötték; a csatlólánc végét a perec vaskarikájába belehúzták, s a c., pontnál a fólhércre kötötték farkas hurokkal, s onnan a d., ponthoz vezették a láncot. Ott a lánc végén levő vaskampót (kapocs) többszörösen átvették a keresztfa vésésnél, s a kampót a lánc azon szemébe akasztották, ahogy kívántatott, hogy a föl- bérc egyenesen álljon.

A továbbiakat így beszélte Kis Molnár Imre, öreg középgazda:

— Ekkor a csikót egymagát a fölhérc elé fogták úgy, hogy az istráng le ne szaladhasson. Egy vastag vasszeget vertek a fölhérc két végébe e., és f. pontnál, fél sukkal beljebb a szélénél, hogy el ne hasadjon a fölhérc. A csikót az f., ponthoz állították, s az istrángok egyikét az e., másikát az f., ponthoz kötötték. (Kötélből volt.) Ekkor a g., helyen egy szelíd lovat állítottak istráng nélkül, s arra a gazda ráült. Ez a szelíd ló annyit se húzott, mint egy légy, hanem odakötötték egy kötőfékkel a csikó nyakához. A szelíd lónak egy kantárja is volt, s a gazda annál fogva fogta és kormányozta. Ha látta, hogy nem indít a csikó, akkor felkantározták és felgyeplőzték, s két ember — miután egy ólajtót tettek a korcsolyára, s arra két ember (béresek) ráállt — fogta az egyik a gyeplőt. Ekkor a gazda felugrott a szelíd ló hátára, egy ciromostor a kezében: elkiáltotta magát: — Hajrá Csillag (a csikó neve)! Kettőt, hármat jó erősen a hasa alá vágott. Ez a szántás szélénél volt. Erre futásnak eredt a szántóföldön. A hosszú fölhércen kirúgni nem tudott, pedig próbálta, fel-felvágta a farát, de mindannyiszor odavágtak a hasa alá az ostorral, s arról megtudta, hogy erről le akarják szoktatni.

— Húzta a korcsolyát a szántáson, ment eszeveszettül, mert a másik ló csalta magával. Az nyílván tudta, hogy miről van szó. Engedték addig, míg a hab nem csörgött róla. A szántóterületen kalandoztak rajta, jobbra-balra. A gazda lova szájában volt a kantár, amelyiken ült. Amerre fordította a kantárt, a csikónak is arra kellett mennie. Ha a béresnél is volt gyeplőszár, az csak akkor használta, amikor a gazda már megállította a lovat, s a csikónak is meg kellett állani. A béres ekkor meghúzta egy kicsit a csikó száját. Ekkorra leadta a tejet, nem nagy legény volt már. Egymás utáni három napon kellett ilyen „utazást” csinálni. Mikor a negyedik napon is újra befogták a korcsolyába, s jól kifáradt, az ott álló kocsiba hirtelen átfogták a pár106