Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
10. Csikónevelés
húst s a borokat is az elégségig, feleségeik meg cukros süteményekkel, foszlós kalácsokkal kedveskedtek. Még zenészekről is gondoskodtak, s dalok, táncok mellett vigadott mindenki. Az ilyen szép ünnepélyek sokszor a késő éjjeli órákban hamvadtak el. Gózon István népköltő nagyapám így rímelt egy 1861. évben Szankpusztán tartott ménes nyírásról, amelyen ő is jelen volt: Szánknak alsó részén állott eg) kő kereset, Célpontnak mindnyájan legjobban néztük egt. Harminckét paripa rúgta Sgank rónáját, Senki se kímélte ott akkor a lovát. Hova tűntél boldog kívánatos korszak, Melyben eh heg képpest tündérorsgág volt Sgank. Most egy buga tehén jár egy kis birtokon, Egy kis szűrös gyerek forgatja agt gokon. Csikók betanítása, betörése A csikót két-három éves korában, a módosabbak inkább hároméves korában fogták be először lóggóra (harmadiknak), de mindig jobb oldalra; ha az anyja hajszás volt, a mellé, de ha csás volt, akkor is a hajszás ló mellett kellett tanulnia. Ha 10-12 km-re már haladtak — miközben csak a belső istrángja volt felvetve, a másik szabadon felhajtva a hámtáskára —, és fáradt a csikó, akkor a másik istrángját is felvetették, de ilyenkor csak lassan hajtották, mert a „tempósabb” csikók fel-felrúgtak. 105. A Magyarországon sokfelé alkalmazott „csúszó” használata csikó betanításakor 105
