Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
10. Csikónevelés
104. Bélyegzővas „i s m” monogrammal, 20. század első fele Egy csizmaszár darabra rárajzolták a kívánt betűket, aztán a szappanfőző szódával bekent helyen a csikó (vagy ló) bal farára illesztették, s egy fapálcikával a bőrön kivágott helyen a betűket bekenték, majd a bőr levétele után klórmeszes vízzel bedörzsölték. Erre szőrdudorodás keletkezett, s a betűk sütött billog formát mutattak. Passzust a régi ún. %öldme%őjegyzőknél könnyű volt szerezni.80 Másfajta állatokat is billegeztek. Egy népdal zerint: Hozzák már a billegvasat, Fáj a szjvem, majd meghasad. Sütik a birkám képire, Verik a polgár jegyibe. Csikónyírás A csikók herélése és billegezése után üstökűket és a sörényüket tövön levágták, ugyanakkor a farkukat is, a farkcsíkig négy garádicsra. A farkukról lekerült szőrből ostor végére való dncseket válogattak. Ha több csikó volt a gazdaságban, az ilyenkor összegyűlt szőröket félretették, és alkalomadtán a kereskedők felvásárolták. A ménesek idejében az éves csikókat is megnyírták a csikósbojtárok, ott künn a cserények körül. Mivel a méneseknél számos csikóra sor került, azok levágott szőrét a helyszínre idejében megérkezett kereskedők vásárolták fel, jó pénzekért, melyeken — mint szokásos mellékkereseten — a bojtárok osztozkodtak. A méneseknél tartott csikónyírások alkalmaira a pásztorok szép pusztai ünnepélyeket rendeztek, melyekre nem csak a tőkegazdasághoz tartozókat hívták meg családostól, hanem a város elöljáróit, a szomszédos pásztorokat, néhány betyár cimborát, sőt komiszárus uraimékat is a pandúrjaikkal. A gazdák vitték a bográcsba való 104
