Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

Bevezetés

város határában 583 tanyai házat vettek nyilvántartásba: közülük 2 összedőlt, 3 lakatlan volt, így 578 lakott tanyát találtak. A tanyákban 461 gazdát, 105 árendást, 198 kertészt, 8 lakót, 17 pásztort, 17 kézművest, 10 csőszt írtak össze. Számos tanyán a gazdán kívül ott lakott hasonló státusú fia (vagy fiai) is: pl. a 2124. sz. bodoglári tanyán Gyenizse Sándor 52 éves gazdával élt 29, illetve 27 éves fia, mindketten nős, családos emberek. Egy fedél alatt élésük a birtokos gazda irányításával folyó nagycsaládi gazdálkodás példája. Két másik bodoglári tanyán 16 illetve 17 éves gazdafiakat vettek jegyzékbe, a 2329. sz. Balota pusztai tanyán Csonka Babenyecz Mihály földbirtokos gazda, Csonka Babenyecz Mátyás gazda és egy kertész lakott. A kiragadott esetek tanúsítják, hogy kevesebb tanyán lakott kinn a birtokos, mint amennyit a számuk (461 személy) mutat.

A tanyákon összeírt gazdák nagyobb része református, kivéve a többnyire római katolikus családokkal benépesült Bodoglárt, Tajót, Eresztőt. Szembetűnő a tanyán lakó árendások jelentős száma (105), túlnyomó hányaduk római katolikus Jövevény”. A tanyai kertészek többsége ugyancsak beköltöző katolikus családokból került ki.

Az 1850. évi országos népösszeírás alkalmával névjegyzék készült a város külterületi lakosságáról, amely feltünteti a tanyák birtokosának nevét, városi lakóházának számát (vagy helyét), a cselédek, a haszonbérlők nevét és foglalkozását.12 Az összeírás sajnos hiányosan maradt fenn a levéltárban, de így is új adalékokat nyújt, kiegészíti az 1853-as számbavételből nyert ismereteinket. Tajó pusztán 37 cselédtartó gazdatanyán 26 kertész, 18 juhász, 3 gulyás, 6 béres és 2 megjelöletlen cseléd lakott. Felső Szálláson 35 gazdatanyán 51 cseléd lakott: 16 kertész, 15 juhász, 6-6 béres és gulyás, 2 lakó, 1 mindenes és 5 jelöletlen személy. Az adatok szerint a halasi gazdatanyákon az állat- tenyésztés ágazatai közül a juhtartásnak volt meghatározó szerepe.

Bodogláron 7, Rekettyében 9, Felső Szálláson 6, Pirtón 3 olyan tanyatulajdonost vettek számba, akiknek nem volt városi házuk. (A többi pusztáról nem maradt feljegyzés.) Az ügy fontosságát jelzi az alkapitánynak az elöljárósághoz írt levele: „miután a városon lakóházzal nem bíró, s állandóul tanyán tartózkodó gazdák a katonai beszállá- solási s főzési terhek alól kibújnak, (...) azonnal írattassanak össze, s miután házok nem lévén, katonát nem tartanak, többszörös főzésre kényszerítessenek.”13 Az alkapi- tány észrevétele mutatja, hogy a városi hatóság számonkérte polgáraitól a közteherviselést.

1861 -63-ban végezték a határ tagosítását, amelynek során a több tízezer hold kiterjedésű, homokos közbirtokossági legelőket kiosztották a redempeionális joggal rendelkező családok között. Ki-ki az elődöknek az 1745. évi redempcióhoz való hozzájárulása, illetve azóta szerzett jog alapján részesült a felparcellázott pusztákból. Ekkor létesültek korábban is tehetős családok tulajdonában több száz holdas birtokok, melyek meghatározták a helyi társadalom szerkezetét egészen a 20. század közepéig. 1895-ben 260 száz holdon felüli birtokos volt Kiskunhalason.

A tagosítás után a felosztott közlegelők egy részén tanyák épültek. A térképek összevetéséből és a határban lakók összeírásából arra következtetek, hogy az első években a várostól távoli határrészeken, leginkább Zsana pusztán létesültek új tanyák. Sok család a feltört járásföldet még közeli tanyájáról művelte, a nagy jószágállo7