Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

Bevezetés

mánnyal rendelkező gazdák, nagygazdák pedig csak legelőül hasznosították pusztarészüket.

Áttekintve a tanyásodás 1750-es évektől az 1860-as évekig tartó folyamatát, két következtetést szűrhetek le:

1) téves Nagy Czirok Lászlónak az a megállapítása, hogy „a tanyavilág kialakulása városunkban az 1861/63-iki tagosításhoz fűződik.” 14 1853-ban Halas határában már 578 lakott tanyát vettek számba, ahol kétszáz kertészen, több mint száz haszonbérlőn és a pásztorokon kívül szép számmal éltek gazdák, nős gazdafiak is. A neves néprajz- kutató tévedése abból eredhet, hogy véleményét kizárólag gazdálkodó rokonai és idős pásztorok közléseire alapozta, akik az 1940-50-es években nem emlékeztek a tagosítás előtti időkre. Ők apjuktól, nagyapjuktól arról hallottak, hogy a puszták kiosztása után a pásztoréletnek bealkonyult és a homokos közlegelőkön tanyák nőttek ki a földből. A puszták tagosítása előtti élet az emlékezet homályába veszett. Nagy Czirok László „mentségére” szolgál, hogy nem ismerte a város határának 18-19. századi térképeit és a korai szállások, tanyák levéltárban lappangó összeírásait.

2) Másik következtetésem: a tanyásodás a tagosítás után kiterjedt az addig osztatlan Debeák, Felső Kistelek, Zsana pusztára, ahol 1861 és 1879 között kb. 130-140 tanya épült. 15 Más alföldi városok pl. Szeged, Hódmezővásárhely egykorú tanyafejlődésével és a későbbi helyi folyamattal összehasonlítva ezt a tanyaépítkezést mérsékelt Üteműnek tartom.

Alföldi városaink, községeink tanyáinak kialakulásáról, a tanyaiak építkezéséről, életmódjáról számos tanulmány, több könyv született, de kevesen foglalkoztak egy-egy tanya történetével, egy-egy tanyai család életével, és nem ismerünk pontos, adatsorokkal dokumentált leírást egy időmetszetben valamely település tanyai társadalmáról. Átfogó képünk van több település tanyai népességéről is (pl. Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kistelek, Makó, Orosháza, Szeged),16 de pontos adatfelvételen alapuló társadalomrajz a legjobban kutatott tanyás településekről sem készült. Az 1870. évi népszámlálás „községi áttekintését” a tanyai házszámok sorrendjében készítették, s a házszámokat meg a tulajdonos nevét föltüntették a kataszteri térképen is. így az összeíráskor számba vett háztartások megfeleltethetők a térképszelvényeken „megrajzolt” tanyákkal.

A népszámlálás és a kataszteri térkép együttes elemzése a kutatásnak az alábbi lehetőségeket nyújtja:

1. Miután a térkép föltünteti a városhoz tartozó puszták nevét és határvonalát is, megállapítható, hogy a házszámozás szerint lajstromba vett tanyák mely pusztában, hol voltak;

2. megtudhatjuk, hogy a levéltári adatbázisokból, korábbi összeírásokból ismert gazdák, nagygazdák tanyáiban kik laktak. Ismert, hogy Halas városa - mint más alföldi városok magisztrátusai - tiltotta a birtokos gazdák tanyáikra való kiköltözését és csak a 19. század közepe táján tett bizonyos mértékű engedményeket. A hatóság tilalmait sokan megszegték, ezért a város újabb és újabb tiltó határozatokat hozott.17 Forrásainkból kideríthető, hogy az adott időmetszetig mennyiben volt érvénye a városi ta8