Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
Összegzés
olyan birtokosok tanyája, akik családjukkal és fogadott cselédeikkel meg azok családtagjaival együtt laktak a tanyában; másik olyan birtokos és bérlő tanya, ahol csak a szerződtetett cseléd illetve cselédek és családtagjaik laktak. (A tanyák ilyen szempontú részletezését 1. a 4. fejezetben.) I. Birtokosok és bérlők lakta tanyák 1. A birtokos és családja által lakott tanyák 162 2. Haszonbérlő gazdálkodó és családja által lakott tanyák 19 3. Kézműves, kereskedő, egyéb foglalkozású bérlő lakta tanyák _13 194 tanya II. Cselédtartó tanyai gazdaságok A/ A birtokosok és a cselédség lakta tanyák 1. Birtokos, béres és családjuk 136 2. Birtokos, béres, személyes szolga és családjuk 58 3. Birtokos, béres, kertész és családjuk 18 4. Birtokos, kertész és családjuk 10 5. Birtokos, kertész, béres, személyes szolga és családjuk 4 6. Birtokos és családja, személyes szolga 7 7. Bérlő, béres és családjuk 45 278 tanya B/ Szerződtetett cselédek lakta tanyák 1. Kertész és családja által lakott tanyák 153 2. Kertész, béres, személyes szolga és családja a lakói 83 3. Béres és családja lakta tanyák 45 281 tanya Mindösszesen: 753 tanya A tanyák háromnegyede (75,2 %-a) cselédtartó gazdaság volt, és azok felében - 281 tanyában— 1870 első hónapjaiban csak kertészek és béresek tartózkodtak. Természetes velejárója ez annak, hogy sok nagygazda- és módos gazdatanya volt, ahol a jelentős számú szarvasmarha és ló gondozását a kertészek és béresek látták el. A marhatartás és a szintén jelentős juhtenyésztés volt a tanyás gazdák jövedelmének elsőrendű alapja. Másfelől a redemptus birtokosok tanyáin a 18. század végétől túlnyomó részben nős kertészek, béresek és juhászok laktak, akiknek ottlétét a város tanácsa sem tiltotta, sőt „elkerülhetetlen szükségesének tartotta.111 Ez a gyakorlat különösen a módos nagygazdák és az úri birtokosok tanyáin élt tovább. Ugyanakkor kevesebb a csak gazda és bérlő családok lakta tanyák száma (194 tanya), arányuk az összes tanyának mindössze egynegyede. Ezek a gazdaságok az Erdei Ferenc rendszerezésében kisgazda-tanyának nevezett típusnak felelnek meg, ahol a birtokos családja végezte a mezei gazdálkodás minden munkáját. Csakhogy Halason ide tehetős gazdák is tartoztak, mint pl. a tajói Bibó Dénes és Terbe Mátyás, az alsó szállási Bibó György vagy a bodoglári Modok Sándor és Matkó István (1. a 4. fejezet74
